Lenyomott a hasfájás (látszólag eufemizmus, de tényleg csak fáj – többnyire), hazatipliztem hamar a Szódából, pedig bejön. Van az, hogy így csinálsz egy helyet, ami így-úgy trendi, elterjeszted a wiw-en, mittomén, és akkor van egy helyed sok emberrel. És van a Szóda, ami szerintem tavaly is a legjobb nyári hely volt, és idén is attól tartok, ez lesz az. Ez a Dani tud valamit: meg is vannak dizájnolva a helyei, van dizsipince, és elég jó a ház, amiben van. Megvettem a cuccot.
Csak ne fájna ennyire…
Blutusz.
Annyira gizdaság ez a blutusz hedszet, hogy holnap jelentkezem is a Carnation-nél (link nincs), szerintem oda egy ekkora gizdaság már überprotekciónak számít.
– Szia, olvastuk az önéletrajzodat…
– Azóta vettem egy blutusz hedszetet és hajlandó vagyok napi 8 órában hordani, akár utcán is.
– Te fel vagy véve.
Aztán írok majd én is nektek „egy napom” stílusú beszámolót.
„Sziasztok, lipilee vagyok, és blutusz hedszet szpesölisztként dolgozom a karnésönnél.” (Dinamikus flessek jobbra és balra, villog minden.)
Röviden tehát, utcán és egyébként, emberek között nem fogom használni a technika ezen csodáját, az evolúció csúcsát. Meló közben viszont baromi jól jön.
Szóda vadul.
Remélem mindenkinek kurvanagy vágóistván van atekintetben, hogy ma este nyit a Szódakert.
Vihar nem lesz, ezért kezeskedem, tessék hozni a bringát a Dob utca izé akárhányba, mert az nektek jó.