Disclaimer.

Időjárás van.

Elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha túl sötét az oldalam, vagy mondjuk konkrétan a feltett képek. Ennek két oka lehet:
1. Csak este mászkálok (ha egyltalán). Még jó, hogy csak éjszakai képeket tudok csinálni.
2. Nem nagyon használok monitort. Laptopon ugye LCD lóg, céges gépen detto, a messze-otthoni gépen pedig csak nagyon ritkán szoktam bármit is csinálni. (Most ez talán sűrűsödik a közeljövőben.) Az LCD-nek háttérvilágítása van, logikusnak tűnhet tehát, hogy minden (egyébként sötét) kép világosabbnak, hovatovább szépnek tűnik. (LCD-n ugyebár nincs fekete szín, csak egy nagyon sötét szürke.)

Szóval bocs mindenkitől a site-ra feltöltött fekete pacákért: gondoljatok oda bármi szépet.

Ennyit a disclaimerekről. Illetve még egy: jelentem, a VII. kerületben szép az idő. A végén még szárazon érek haza. (Persze addig még másfél óra, legalább…)

Tököm eső.

Ha még délután is esni fog, amikor haza kéne bringáznom, istenuccse felbaszom az agyam, kimegyek és tökön rúgom az első felhőt, ami az utamba kerül.
Kurva monszun. (És itt hangsúlyozottan nem a blogistennő macsekjára gondolok!)

Buzi-e vagyok.

Ilyenkor szeretem, amikor üres.

Összeszámoltam: kb. 10 okból kifolyólag vagyok buzi-e.
A nap „kedves naplóm” bejegyzése:
Egészen kellemes kis estét csaptunk tegnap Lol társaságában, fícsöring pár (a vasárnaphoz egyébként méltatlanul) matarészeg arc. (De tényleg: vasárnap már kólán és szódán szokás kúrálódni a szombati, ismétlem, szombati nehéz éj után, nem? A mi időnkben még így volt.) Ti tudtátok, hogy a Rácban van biztonsági ember? Hát eddig én se, de most bevetette magát, a köz és a biciklik védelmében. (Mellesleg egy burleszkes színfolttal megrövidítve a helyet ezáltal.) A tulajdonost is láttam, ez se sokszor fordult elő, pedig back in the day azért voltam ott párszor. (Igaz, hogy tulajdonosváltás is volt azóta, asszem.)

Aki a Sting-es bejegyzést félreértette volna: irónia beszélt belőlem, keserű irónia. Amit a tanár úr letett az asztalra, az profi munka volt, és én szeretem a profi munkát: a szombati éjjel írt bejegyzést a tisztelet és csodálat szülte. (Erről eszembe jut „a Halász”, Hofi kedvelt karaktere: „A munka? A munka nem az én dolgom. A munka a becsület és tisztesség dolga.” Mekkora igazságok röpködtek tizenkevés éves fejem fölött, és én csak röhögtem rajtuk, anélkül, hogy átéreztem volna a súlyukat. Hát most már átérzem. Ez egyébként ugyanaz „a Halász”, aki megitta a tintát nemtudomhonnan, illetve aki ezt is mondta: „hülyevagyannyikenyérrámszárad”.)
Na, vissza a realitásokba.