Asszem azért vagyok ilyen content mostanában, mert naponta tolok egy zacsi csokisperecet, de egy pár darabot biztosan. Itt vár mindennap a fiókomban a dugikészlet. Vagy ez a szex = csoki ez csak csajokra vonatkozik? (A magamfajta pasikra meg a people = shit… Ez egy zeneipari (?) utalás volt, de hát ki a csöcsöt érdekel.) A dolog több érdekessége közül az egyik az, hogy én egyébként kifejezetten nem szeretem az édességet, csokispereccel azonban le lehet venni a lábamról. (Engem. Nem szeretem ezt a fajta hiányos tárgyas szerkezetet, szerintem nem elég egyértelmű, és hülyén hangzik.) A másik érdekesség kevésbé érdekes, le se írom.
A lényeg a lényeg: egy zacsi csokisperec, Type O Negative a fülben (óh, azok az életigenlő srácok), kis chat, Eric („Hemp” becenévvel, éérteed; egész nap telefonál egyébként, nemegyszerű helyekre) a háttérben, a nap ideális lezárása.
És végül két technikai jellegű info:
– A Lipton Ice Tea szar.
– Ajánlom az EU-s időnek, hogy jó legyen nekem hétvégén, mert ha nem tudok miatta biciklizni menni, akkor… „majd jól csöcsön rúgom”. (Eric Cartman. A mester.)