Alan Cox.

Alan Cox, nyílt forráskód- és szabad szoftver-guru (és nem mellékesen a „-ac” kernel patch set karbantartója) megírta a maga „Hozz még egy embert!”-levelét. Persze nem a komcsik elleni harc, meg hasonló magasztos baromságok miatt, hanem a szoftverNemszabadalmak ellen. Ugyan a két párt, amit említ, Angliában tevékenykedik, az általános eszme értékes: menj szavazni, szavazz olyanra, aki ellenzi a szoftverNemszabadalmakat. Ez azért fontos, mert a dolog elvetéséhez az EP-ben aszolút többség kell, fontos tehát, hogy jóarc képviselőkből sok legyen, hogy leszavazzák. (Aranyos AC szóhasználata: „It’s a one off opportunity to kick the pro-patent lobby somewhere that hurts.” Rúgjuk meg őket ott, ahol fáj.)
A HUP-on megjelent (és talán máshol is elhangzott) hírek szerint Magyarországon van egy párt, ami tutira ellenez egy hasonlóan liberalizmusellenes baromságot. (A többiekről nem nagyon tudunk, mert nincs véleményük. Szerintem fingjuk a témáról se különösebben.) Kár, hogy csajban nem tudnak segíteni, de ha elintézik, hogy a jövőben ne csak szar másolásvdett CD-n szerezhessem meg Eric Clapton cuccát, akkor ki vagyunk egyenlítve.

Na, a lényeg: abszolút többséget kell szerezni az Európa Parlamentben lobbiellenesekből.

Most pedig irány a promenád, és éhes is vagyok.

The cradle.

Megvan, ez az. Egész nap keresem, hogy mit kíván a fülem, és a válasz Eric Clapton. From the Cradle. Azt hiszem az egyik legjobb blues album, amit valaha kiadtak. (Anyám azt mondta, jó az új is; megtudom, amint megtörtem a rohadék másolásvédelmet, amit rossz emberek rátettek.)

Lazing on a monday afternoon.

Mostanában nagyon gyakran fordul velem elő az, hogy nem tudom kiválasztani a megfelelő zenét, amit meg (rosszul) beválasztok, azt meg nem tudom tolerálni. Kiszedem hát (aki ismer, tudja, mennyire utáltam régebben megszakítani zenét), beteszek mást, és chance is, hogy az se jó. Most a negyedik albumnál tartok (Lamb – Fear of Fours), és még mindig nem az igazi. (Pedig imádom.) Frusztráló.