Hiba van a mátrixban.
Az rendben, hogy ha bejövök 7:45-re, akkor nincs itt egy lélek se. De most 8:19 van, 10 perc múlva munkakezdés, és még mindig senki. (Nem mintha hiányoznának.)
A telefonok már csörögnek, úgyhogy az idő nem állt meg, és nincs hétvége se.
My name is prince.
Vettem squash-ütőt, semmi se ment meg attól, hogy squasholjak.
Noam Chomski, Noam Chomski, ezt kell ismételgessem reggelig (vagy leírni ide, check), hogy eszembe jusson kicsit utánajárni. (Lám, megint egy önző post.)
Come to the snack bar, vol. 2.
Ez amolyan test entry is lehetne. Próbálgatom, mi a helyes méret kis képhez. Most éppen a 160×120 van soron. (Az eddigi 240×180 nekem túl nagynak tűnt.) A lényeg, hogy könnyű legyen körülírni, ha már lusta vagyok kommentárt fűzni.
Fura érzés pl. plázákban olyankor lenni, amikor senki más nincs ott. Intim helyzetben kapja el az ember a helyet, mintha engem pizsiben. (Ami persze nekem nincs.) A kivitelezők nem ilyen állapotra vitelezték ki az egészet.
Na most megyek és megsimogatom kicsit a [rekedt hangon] Családot.