111 óra, ebből 50 hétvégén. Van valami limit a túlórára? (Nem mintha fájna: fizetik.)
Hogy Dzsémszt idézzem: „this is gonna be a spicy meatball”.
Ezt már próbáltuk tavaly, emlékszel?
Ezt már próbáltuk tavaly, emlékszel? Tood, amikor a Rácban mindig „korsó kólát” kértem. Meddig is működött? Egy hónapig?…
Szóval ne aggódj, kiiszom a söröket a hűtődből. (De ha én nem is, mondjuk időhiány miatt, a „nagyobbik” tutira bevállalja. Csak címkézd át mindet Nádorra.)
Az én fogyókúrás tanácsadóm (JTesó) azt fogyókúrás tanácsadta, hogy egyek, amennyi jólesik, csak sportoljak sokat. Nos, ennek fényében sportolok, mint az állat, és már érzem, ahogy hagyom magam mögött a pocakot. (Verseny?)
Ja, és persze a túlhajszolt szexuális élet, tood. Muhahahaha.
(Ez egy FogyóKúrás tanács. Bocsánat.)
Egoism, part two. By lipi sun lee.
A nap kínzó kérdései:
1. Miért nincs pl. olyan, hogy a digitális fényképező akksiját USB-n lehessen feltölteni? (Ha már úgyis be van dugva.)
2. Miért van a fülemben a Scooter „O-o-o-ooo-o-o, oo-o-o-ooo-o-o.” szöveggel rendelkező száma napok óta?
3. Miért hagytam messze-otthon azt a hangfalkábelt, amivel most ki tudnám űzni a Scootert? (Kiűzni a Scootert, éérteed.)
A hétvége totálisan szubjektív és minden politikai egyensúlyt nélkülöző összefoglalója, photoblog style (ismét).
Ma meg rendes bicóteljesítmény: Mokka-Blaha reggel, Blaha-Óbuda délután, Óbuda-Mokka este. És amit mindebből megtanultam, az az, hogy van mit tanulnom városi közlekedésből. A sebesség rendben, de én be voltam eddig korlátozva a járdára és az út jobb szélére, pedig ott van kérem a villamospálya, a dugóban araszoló autók közti járható tér, szinte áramütésként ért a felismerés, hogy milyen lassan haladtam eddig.