Még egy apróság: új iroda körüli helyeket felfedezvén eljutottunk a Szövetség utca folytatásában levő kis kínai étterembe, ahol sikerült kapnom egy habzóan erjedő rostos őszilevet. (Nem egy nagy élmény, főleg mert az ember nem jön rá egyből, hogy ez nem szénsavas őszilé, hanem közönséges erjedő őszilé. Meg hát az ember szomjas lenne, és erre nem tud inni.) Most néztem itt nálam egy őszilé dobozát: gyártva 2004. 03. 04., minőségét megőrzi: 2005. 03. 04. Tehát egy évig. Mégis hogy a rákba’ voltak képesek ezek az éttermesek még ilyen feltételek mellett is romlott cuccot adni nekem? Egy étteremben, ahol naponta több liter ilyesmi kell, hogy fogyjon! (Felbontás után persze már csak pár napja van, tapasztalatom szerint egy hét lazán.) A kézenfekvő megoldás persze az, hogy leértékelt, ilyen-olyan cuccot szereznek be, de hát erre persze gondolni se merünk. Ki gondolná, de a kis kínai étterem kicsit se lesz benne a munkanapok kaja-körforgásában, messziről fogjuk elkerülni.
Namost az úgy volt, hogy
Namost az úgy volt, hogy miután kb. 2 hete semmilyen dial-up kapcsolatot nem voltunk képesek felépíteni, Lip egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzta a modem adapterét, majd visszadugta. Csodák csodája. A történetnek több tanulsága van:
– Szexista macsó vonal: a kihúz-bedug ősi módszere lám, itt is milyen jól működik.
– Microsoft Support vonal (06-1 2-MSINFO): az „indítsuk újra és nézzük meg, mit csinál” ősi módszere lám, itt is milyen jól működik.
Anyway, welcome back, Lol. (És kár, de Levi megírta, hogy nem érdemes szaroznom a szerverével, mert úgysincs ideje postolni és amúgy is meg fog szűnni a szerver.)
/home, sweet /home
A hét keresőstringje: „csöcs jpg”. Gondoltam postolok egyet ide, de nagyon nehéz, hisz annyi szép van. („Nincsen a világon szebb, mint a cici”, ugyebár.) Inkább csak egy link, hogy ne múljon el a nap eredménytelenül.