© Woody Allen

Tüntetések és felvonulások. A tüntetés lényegi eleme, hogy tüntető legyen. Innen a “tüntetés” kifejezés. Ha egy személy otthon, egymagában tüntet, technikai értelemben ez nem tüntetés, hanem merő “idétlenkedés” vagy “szamárság”.
A tüntetés ragyogó példája a Bostoni Teadélután, melynek során indiánnak álcázott dühös amerikaiak brit teát szórtak a kikötő vizébe. Később felháborodott amerikainak álcázott indiánok valódi briteket szórtak a kikötő vizébe. Ezt követően teának álcázott britek egymást szórták a kikötő vizébe. Végül pedig német zsoldosok a Trójai nők koszümjeibe bújva szökelltek a kikötő vizébe, minden különösebb ok nélkül.

Az élet egyik nagy kérdése:

Az élet egyik nagy kérdése: miért van az, hogy beteszek a munkahelyen egy pár kábelt a tasiba, és mire hazaérek (Deák térről a Moszkva térre, bagatell távolság), ez lesz belőle:

Egy rohadt nagy összegabalyodott kábelköteg, amit bárhol megfogva fel lehet emelni anélkül, hogy szétesne. Benne a kábelek még magukban is össze vannak gabalyodva, tehát ha végre kibogozol egyet, azt még szét kell csomózgatni. Ennek a kötegnek a tartalma épp:
– 2 USB-kábel
– 2 fülhallgató (katéter modell)
– 1 headset
– 1 telefontöltő
(És ott mellette egy CFlash, ahogy elnézem, de az nincs begabalyodva. Az lenne csak a fless.)

Nem Nem Soha

Csúnya dolog ez, vagy csak érdekes.
Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a szilveszternek, mint ahogy szerintem manapság az emberek nagy része nem teszi. Talán valami trendi szociológus belőtt séróval és okos nézéssel egyszer ír egy tanulmányt, hogy az emberek azért petárdáznak ilyenkor, meg azért buliznak, mert így vezetik le az óév feszültségeit, meg az újévtől való félelmüket, űzik el a gonosz szellemeket, és bár ők maguk se tudják, ez egy ősi szokás továbbélése, és ők valójában az emberi mivoltuk egyik ösztönének adnak ilyenkor. (Lehet, hogy már meg is írta ezt valaki. Lehet, hogy baromság, és az ellenkezőjét írták le.)
Teljesen egyértelmű, hogy azért bulizunk, mert elseje szabadnap, legalábbis nekem, és ismerőseim nagy részének csak egy buli. Nem teljesen egyértelmű, hogy petárdázni m’afasznak kell (főleg: mi a csöcs értelme van gangos házakba dobálni a petárdát azon kívül, hogy felébresszék a parti előtti alvásából lipilee-t), talán tömegpszichózis. (És az viszont igaz, hogy ez a buli fix buli, tehát egy évig lehet rá készülni, ami megnöveli a várakozásokat, és végül a dolog már attól is jó, hogy bekövetkezik.) Mindenesetre a tegnapi igazán megfelelő éj volt egy jó partihoz. Igazán kár, hogy nekem nem jól sült el. (Ugyanakkor nem panaszkodom, szerintem kevés embernek adatik olyan jó szilveszteri buli, mint nekem tavaly. Abból én évekig eléldegélek.) Kár, hogy az emberi mivolt arról is gondoskodik, hogy az embert lehúzza egy (egy) személyes kapcsolata, tökmindegy, milyen a többi. Létezik egyvalaki, aki ha fingnak tartja, akkor az ember bizony az is, hiába minden ellenvélemény, hiába az elmúlt év sikeressége munkaszempontból, hiába az, hogy valaki másnak tökéletes (lenne), hiába, hogy semmilyen teljesítményére nincs panasz… Az ember próbálkozik, elbukik, és máris úgy kering utána, mint fing a fürdőszobában (magam se gondoltam, hogy ez ilyen találó hasonlat lesz). Megvan a saját én-definíciója, amire nem is lehet panasz, és mégis: lehúz, felbasz. “Elég köcsög dolog.” (A próbálkozásnak megvan az az előnye, hogy onnantól nem az ember a szar, csak a helyzet. Nem tűnik annak, de gondoljunk bele: sokkal jobb.)
(A történet persze kitalált, bármilyen hasonlóság létező személyekkel csak a véletlen műve lehet.)
Ja igen, a cím az alkoholra vonatkozik, természetesen. Mindenkitől bocsánatot kérek, akinél tegnap rászolgáltam.
A karácsony legcikibb dolga meg, szerintem, a “jingle bells” és hasonló csengőhangok a mobilon, az ünnep tiszteletére. Szigorúan csak vízkereszt után szabad visszaállítani eredetire!