Viccesnek találom, hogy nekem, és egy másik, hozzám hasonlóan egyébként kívülálló polgárnak is a „kibaszott termék” szókapcsolat jutott eszébe az iPhone prototípus körül kialakult műhype kapcsán. (Illetve még nagyobb vicc: a műhype Magyarországi farvizének hullámai láttán.)
Azért tényleg komoly, hogy itt tart az iFanboy mindset 2010-ben.
A Chromium természetesen egészen egyszerűen telepíthető Ubuntura:
sudo add-apt-key ppa:chromium-daily/ppa; sudo apt-get update; sudo aptitude install chromium-browser
Telepítés után a Google idegesítő marhaságait (alapbeállítások) még érdemes kigyilkolászni, nekem pl. a Chrome ne fordítson le minden magyar oldalt, ne töltsön ki automatikusan minden formot, illetve a helyesírásellenőrzést is általában inkább fejben oldom meg.
aptitude install tasque, aztán account beállítás.
A hétvége másik szignifikáns eseménye (az egyik természetesen az, hogy pecsenyére sült a pofám képem arcom a CM-en (35 ezer, köszönjük mindenkinek!!!)) az volt, hogy elautóztunk Komáromba és megnéztük a Monostori erődöt. Namármost Komáromba autózni eleve az a fajta élmény, amivel minket le lehet venni a lábunkról, 10-es út, vasárnapi üresség, gyönyörű idő, madárcsicsergés, tavaszi zöldellés, hegy-völgy-Duna, 10-es út, de ez a Monostori erőd olyasmi volt, amire nem számítottam. Az ember Magyarországon erődről várra, arra pedig romvárra asszociál, bús düledékekre, amiket először a tatár, aztán a török, aztán a labanc, aztán az orosz, aztán az osztrák, aztán megint az orosz, aztán a szocializmus, és végül a kapitalizmus, khm., használt. Ennek megfelelően 3 egymáson marad követ (kő kövön!) mi már várnak nevezünk ugye, és ez oké is, mert ezek többnyire festői tájakon vannak, és marhaszépek így is, bár lakni azért nem laknék benne, és természetesen vár mivoltukban a kanyarban sincsenek egy mittomén francia várhoz képest, amit ugye megépítettek, majd évszázadokon át dísznek használtak, meg a második világháborúban kicsit náci parancsnokságnak, és végül a huszadik század vége felé forgatási helyszínnek, amerikai gyártású náci parancsnokságos filmekben.
A kontraszt, amit érzékeltetni akarok az, hogy az általános erőd=vár=végvár vonallal szemben ez az erőd egy modern erőd (főszereplő Steven Seagal rendezésében), egy olyan facility, ami az erődök korának legvégén épült (a Komáromi erődrendszer részeként), konkrétan az erőd, mint technológia elavult lett, mire megépült. (Nem is használták soha élesben.) Addig viszont beleépítettek minden tudást, ami az épített védművekkel kapcsolatban felhalmozódott az azt megelőző 7-800 évben. Nem lett volna könnyű dolga annak a támadónak, aki valami hülyeségtől vezérelve nekiáll az (akkori) birodalom közepén csak egy kicsit elavult fegyverekkel megpróbálkozni az épületegyüttes bevételével, változatos módon kartácsolták volna le a falakról, vagy ha onnan nem, akkor a falak közötti vakfolyosókról.
Szóval érdemes megnézni. A beugró felnőtt fejenként 1000 huf, erre rájön az 500 forint az idegenvezetésért, amit melegen ajánlok, mert egyrészt nagyon jó az idegenvezető, másrészt sok érdekes részletet is mesél. A lokális büfében 600 Forintért válllalható a gyros, utána remek ücsörgés-kacsázás esik a kb. 200 méterre levő Dunaparton, távolban látszik a történelmi Komárom (aka. Komárno).