Aladárspotting.

Tegnap babanézőben voltunk: megnéztük Aladárt és a té szülőket Szentizén. Az eddig beharangozottakkal szemben Aladár meglehetősen nyugis manónak bizonyult, nyilván jót tett neki a körülötte traccsoló társaság. Ugyan a fotóblogra ez a kép került ki…

Aladárkéz
Aladárkéz

…nekem mégis ez a kedvencem:

A+B
A+B

Na meg ez:

A+G
A+G

Nagyon macsók a fiúk!

Kalandozások a desktopon.

  1. Még korábban ajánlotta petipetya a Tiny Menu kiegészítőt netbookon futtatott Firefoxhoz (/Minefield/Shiretoko), helytakarékosság okán. Amióta viszont rájöttem, hogy a Menu ikon grafikus is lehet, nem csak szöveges (vagyis: nem csak hasznos, de szép is), azóta a Tiny Menu + eltüntetett Navigation Toolbar (és ugye felpakolva minden navigációs elem a menüsorba) minden gépemen kötelező elem lett.
  2. A mai felfedezett a Pixlr add-on, ami akkor jöhet jól, ha épp nem a rezidens gépeden dolgozol, de sürgősen editálgatni kell valami képet. (Velem ez előfordul időnként.) A Pixlr plugin benyalja a fotót/screenshotot egy flashes (tehát Firefoxban futó) képszerkesztőbe (amit meglepő módon Pixlr-nek hívnak), ami mondjuk inkább Photoshopra hasonlít, mint GIMP-re, de ez legyen a legnagyobb baja. Hasznos cucc.
  3. És ha már fotó (bár nem Firefox), akkor mapivi (a Sourceforge oldal ne zavarjon meg, Ubuntuból csomagként elérhető), amivel a képeid tárolt EXIF információit lehet megnézni, szerkeszteni. (Tudod, nagy fétisem az EXIF-ben tárolt copyright notice és hasonló jóságok.) Ugyan a felülete Tk-t használ, tehát TulajdonKéppen ronda minta  bűn, ez ne feltétlenül tartson vissza: esetenként egyszerűbb lehet használni, mint a parancssori EXIF eszközt, tipikusan ha pl. EXIF dátum szerint szűrnéd a filejaidat és tömegesen updatelnéd őket, miközben féllábon állva Debussy szonátákat zongorázol…
  4. És még egy, ha már ilyen szoftverreggelt tartunk: aptitude install nrg2iso — és máris tudod konvertálni a proprietary Nero disk image formátumot rendes ISO9660-ba. Free software, I luv ya.

Agytornás reklám.

Nem tudom mikor hallottam ennyire idegesítő reklámokat, mint az „agytorna”-ként csúfolt csokireklám, tudod, amiben flamingók rágóznak, meg a háromkerekő bringa kereke felfele áll — bődületes baromságok, az ember agytorna helyett azon pörgeti magát, hogy hogyan ütögetné oda az értelmi szerző fejét a kősziklához. Mondjuk felébredni felébredek tőle éppenséggel, de hogy csokit nem veszek, az hótziher.

Nem vagyok egy marketingszakértő, hogy megmagyarázzam, hogy mi az idegesítő benne, de akkor is,

mi

a

fasz.