Azért a hétvégi képek közül kiemelném Ubi Padre továbbfejlesztett változatát. Kicsit komolyodott, és mintha virágok is nőttek volna rajta, de ez csak optikai csalódás:
(Ubi Padre 1.0 pedig természetesen itt.)
Kis szekund ez nekem, de nagy szekund az emberiségnek.
Pénteki dobolós-durvulós próba után (buli május 23-án!) még péntek éjjel irány volt Leányfalu, ahol a Városminor komplementerhalmaza már izzított a hétvégére.
A hosszú idő óta nem tapasztalt durvasággal támadó allergiámtól, na meg a szomszédban folyó (az allergiarohammal talán összefüggésben levő) építkezés-fúrás-faragás-betonkeverősautó-tülkölés zajoktól eltekintve megint remek kis kórus-edzőtáboron vagyunk túl.
Megtanultuk (per felelevenítettük) a repertoárt a június 14-ei (gyere gyere!) koncertre, meg azt is, hogy Georgi vigyáz a vonalaira — mind az ötre. És persze rajtam kívül, aki többnyire hanyatt fekve vártam, hogy hasson a Claritine, mindenki óriási gigabuliarc volt.
Képek erre, és stand by, mert lesz videó is (csak fel kell vágni), meg meglepi is (csak meg kell csinálni).
Oxitocin.
Ez olyasmi, amiről írni akartam, de valahogy az akkori diliház közepette kimaradt.
Bata hívott meg minket (mint előadó!) az Oxitocin április 27-ei előadására. Krétakör produkció amatőrökkel, Dandárfürdőben, a szülés-születés témakörében. Zseniális előadás, ritkán ér el hozzám egy „színdarab” (még ha ez nem is hagyományos értelemben vett színdarab), na ennek sikerült — mindenkinek volt valami, amibe beletalált.
Szóval remélem lesz még valaha újra Oxitocin, mert nagyon érdemes megnézni. Képek egyébként erre találhatók. A szemfülesek felfedezhetik a B-G-L hármast itt, valamint magát a művésznőt itt.