Törökország képek a see no evil galleries-ben.

greetings from pamukkaleMivel az utóbbi időben családom és egyéb állatfajták (pl. cég, mint jogi állatfajta) miatt postolni is csak buszon, ill. budiból van időm*, megszavaztam, hogy a törökországi (egyébként nem vészesen sok) kép utómunkáira sose fogok ráérni, és feltoltam őket a galleries-be, as-is.

Látni kell, hogy ez kimondottan (felvállaltan) seggáztatós nyaralás volt, így a képek nagy része azon a két napon készült, amikor nem seggáztatás folyt: Alanyában és Pamukkaléban.

*: Jelen post szintén jórészt buszon írodik, elhaladva többek között az egészen érdekes módon becsapódó 156-os busz mellett is. A tömegközlekedésen való gépnyomás egyébként nem véletlenül nem terjedt el kis hazánkban: szállj fel egy csuklósbuszra, és meglátod, hogy nettó is megsüketülés és lelkek kirázódásának veszélye áll fenn.

B2rez.

$ cat /proc/acpi/battery/BAT0/info
present: yes
design capacity: 4000 mAh
last full capacity: 1848 mAh
battery technology: rechargeable
design voltage: 11100 mV
design capacity warning: 90 mAh
design capacity low: 54 mAh
capacity granularity 1: 36 mAh
capacity granularity 2: 1758 mAh
model number: Bat 6Cell
serial number: 32234
battery type: LION
OEM info: Acer

Röviden: az akksim elhullatta csikófogait, a névleges kapacitás kicsit kevesebb, mint 50%-ára tud most feltöltődni. De fear not, van megoldás! 47,19 fontért az enyém lehet az új, 4800 mAh akksi, ha akarom. Ez jó hír: minek új laptop, amikor a régi lifespanjét egy 14 ezer forint körüli pörcs ízzel még prolongálhatom kicsit? (És különben is: milyen lenne az az új laptop? Drága-nehéz Mac? Alulszellőzős Dell? „We like the 80’s” dizájnú IBM? Utálatos döntéshelyzet.)

Szóval pár kismajom ennyivel tovább ugrálhat a fán (tudod, azon a fán, amiből a laptopokat készítik; vagy olajmezőn?…) — minél később veszek laptopot, annál jobbat tudok venni.

(Az „OROSZLÁN” akksitípus megvan? Biztos afrikában szerelik össze. Illetve a „battery technology” mellé odabiggyeszteném, hogy „rechargeable — well, to a certain level.”)

Lemaradás mozifronton.

Annyira le vagyok maradva moziilag, hogy el is felejtettem, mit láttam és mit nem. Jó módszer ez arra persze, hogy letisztuljon a kép: ha még ma is emlékszem rá, olyan szar nem lehetett.

A közelmúlt (talán tegnapelőttelőtt?) élménye a Malena, ami itt kóválygott már hosszú ideje, de csak most szántuk rá magunkat — és nem bántuk meg! Aranyos film, ráadásul Monica Bellucci (mai szóval élve) villant benne. Rafkós ötlet, hogy a második világháború csak mellékszálként jelenik meg a felnövő fiú sztorijában — lám, a háború alatt is viszonylagos nyugalom volt a hátországokban, volt idő a süket latintanár bombázó lányának gondolatára paskolni a delfint.

A másik pedig az In Bruges. Nem is tudom, milyen elvetemült szar címet kapott itthon, biztos valami „az öngyilkos bérgyilkos”, vagy hasonló — mindenesetre teljesen véletlenül tekintettük meg és jó választásnak bizonyult, Colin Farrell állat, és jó arányban vannak adagolva a vicces, szomorú és egyéb érzelmek. Azt kell mondjam, hogy a DVD „get” lesz nálam.

Emlékeimben él még a Hancock, de nem azért, mert jó film (nem tudom miért). Nem jó film, legalábbis moziban semmiképpen nem érdemes megnézni. 500 forintért, tékából, talán. De már késő.

Most pedig hetek óta meg kéne nézni ezt-azt (Iron Man, Wanted, Wall-E, Dark Knight), de örülök, ha a heti egy Diggnation belefér a szűk programba. „Majd, jövő héten,” mondom mindig magamnak. (Nota bene, ezt a bejegyzést is a buszon írom — ez már eleve több érdekes kérdést is fölvet.)

Ja, aranyos IMDb hiba: annyiszor ad hozzá egy filmet a My Movies listádhoz, ahányszor csak akarod.