Szerencsemacsek nyaral.

(És mi is, holnaptól.)

Szerencsemacsekot-aki-most-már-hivatalosan-beton leadtuk Spityuéknál, hálálkodások közepette, hiányzik a kis hülye. (A kaputelefonba úgy akartam bejelentkezni, hogy „meghoztuk a betont!”, de aztán nem.)

Kinevezett mamának-vagy-minek, és különösebb köntörfalazás nélkül (járó motorral) mindig az ölembe ül (nagyjából elfér a tenyeremben), majd 1 perc alatt bealszik.

Holnaptól 1 hét kikapcs Törökországban (egyből utána kicsit Dublin, de pszt), emailt persze olvasok, mert emailt olvasni kell, de talán a gépnyomást sikerül (jó lenne) minimalizálni. (Előtte meg egy ultrahúzós nap, jön az ELMŰ Solymárforkra, autó nélkül fix 3 elbaszott óra a sok utazgatással. Megyek is aludni.)

Update: Bírom az ELMŰ ügyintézését, de most komolyan. Solymárfork földkábelét telefonon távolról intéztem, elegáns! És a telefonos ügyfélszolgálaton 2 gombnyomásra emberrel tudok beszélni, és alapvetően az jön le, hogy ezek tényleg ügyintézni/segíteni akarnak, nem ügyfelet szopatni. Üdítő megoldás Magyarországon.