Szerencsemacsek.

Ma kifogtunk a Krisztina körúton a forgalomból egy sérült kölyökcicát.

Állatorvos szerint lehet, hogy koponyatörése van és emiatt menthetetlen, illetve ha menthető, lehet, hogy deformált marad a feje, illetve lehet, hogy a fején levő tályog befele nyílik meg és emiatt menthetetlen, illetve lehet, hogy a tályog miatt az egyik szeme menthetetlen, illetve lehet, hogy összehozható belőle még egy tök egészséges fekete macsek, fehér nyakkendővel. A neve lehetne beton (mert ott találtuk), Chiruca (mert egy Chiruca cipő dobozában utazott a dokihoz), vagy Terry Black. Jelenleg itt piheg az előszobában vacsi után és emberi érintésre azonnal dorombolni kezd.

A lényeg az, hogy 5 napig orvosi kezelésre van szüksége (naponta be kell vinni az állatorvoshoz), mi viszont szerdán elmegyünk Budapestről és nem tudjuk kinek adni. Kérdés: van-e köztetek olyan jótét lélek, aki szerdától bevállalná a kisállatot?

Ha esélyes a dolog, keressetek emailben vagy telefonon.

Kiegészítés: jelenleg úgy áll a dolog, hogy min. 3, max. 7 napig kéne gondját viselni, utána visszajöhet hozzánk, gondját viseljük — ennyi esélyt megérdemel.

Hétvégelog.

VándortáborHétvégén vándortábor re[tro|vival|play] a Mecsekben, gerincét a szombati 25 kili adta Orfűre meg vissza (gyalog, mint a bogarak), meg a tábortűz, sör, vasárnapi fürdés a Balatonban, stb. Fotók erre.

Sztálinista ideaművészet.

Lebegtem. Erre a tömény csodára még a tévéreklámok sem készítik fel az embert.

There, ott mondja ki, fogjákmeg! Mert hát mi különbség van a mai reklámok és az akkori művészet között? Szinte semmi: idealizált világ, amely által az alkotó a saját maga (illetve pontosabban: urai) rendjébe való beilleszkedésre hivatott téged sarkallni. (Huh.)

Szóval a kommunista művészet és a közvetített mélyebb üzenet nem tűnt el, csak ma fogyasztói társadalomnak hívják.

Megyek mobiltelefont venni (már előre utálom.)