Elkezdtem használni a Rhythmbox-ot, mint asztali zene megoldást. Tökvéletlenül egyébként: betettem egy Beethoven szonátás CD-t, és megtetszett, hogy egyből leszedte hozzá a borítót, címeket, mindent. Tudom persze, hogy ez nem új dolog, de eddig nem érdekelt engem ilyesmi. Tekinthetjük a desktoposításom egy újabb lépcsőjének ezt, korábbi lépcsők being a Compiz használata, Trackerd (vagyis az indexelt filerendszer) beizzítása és általában a Gnome filekezelőjének használata (terminál helyett), és végső soron ide tartozik az is, hogy Pidgint használok IM funkciókra Bitlbee helyett. És talán oka lehet a dolognak, hogy 2 GB memóriával az embert már nem érdekli annyira a RAM-spórolás: 90 megát zabál a médialejátszód? Röhej, de kit érdekel. 40 megát zabál a sztikinóc appleted? Röhej, de kit érdekel. És így tovább. (Azért az F-Spotra még nem tudtam rávenni magam fotószerkesztés és -management ügyben.)
Persze használat közben ismerszik meg a Rhythmbox:
- Kezeli a webrádióimat, yay.
- Suspend után nem mindig kezeli a webrádióimat, un-yay.
- (Szóval időnként bugzik, na.)
- (Pl. Visualization bekapcsolásakor is néha.)
- Fasza lenne, ha lenne benne mindenféle jóság, mint az (egyébként más szempontból no-go szinten szar) Exaile-ban: Streamripper, Icecast broadcaster, Alarm…
- Van benne Magnatunes és Jamendo, tudok zenét venni, ha akarok.
- Van benne Last.fm, amit eddig nem nagyon használtam, majd most meglátom.
- Egyből és könnyen tudom grabbelni a CD-imet (eddig abcde-vel csináltam parancssorban, ami egyébként hasonlóan egyszerű). Döntés született arról is, hogy mostantól FLAC-ba grabbelek, mp3 minőségen mosolygok.
Na de a lényeg: kb. 11 éve megalapozott, időnként meglehetősen rosszul taggelt mp3-gyűjteményt egy ilyen music management szoftverrel használni kín (nehéz döntés, hogy a „01” című számot hallgassam, vagy inkább „Artist” összes darabját), ezért vagy kitörlöm a régi mp3-maimat (nem), vagy betaggelem őket. Music management and playback. részletei…