TV kapcsolat Ubuntun, yay.

Tegnap a legfrissebb House részt már nagytévén tudtuk nézni: Hardyban végre megoldott az on-the-fly monitor hozzáadás retek i945 VGA esetén is (olcsó laptopnak híg a VGA-ja, előzmények, és azok előzményei itt), csak bedugod, felkonfigurálod, és nézed a House-t. (Ami egyébként duplarész volt az előző hetivel, és nagyon durva.)

A gond csak akkor volt, amikor kihúztam a tévét utána. A retek i945 VGA ugyanis stabilan a beépített kijelzőt nevezi ki másodlagosnak (how FUBAR is that), ami a VGA kimenetre lógatott eszköz klónja lesz, amint bedugsz egy eszközt, de persze az elnevezése még mindig elsődleges eszköz. (Én se értem, nyugi.) Értelme nem sok (hacsak az nem, hogy tudsz House-t nézni), az életemet viszont megkeserítette pár percre: amikor kihúztam a tévét, eltűnt az alsó panel. Ha visszadugtam a tévét, megjött az alsó panel. Kihúz-eltűn, visszadug-megjön.

A jelenség oka (hosszas keresgélés után jöttem rá) kb. az, hogy a „bottom panel” valamiért a „Monitor 1”-hez lett rendelve. (Gondolom azért, mert amikor a tévét bedugtam és „Monitor 0” hirtelen „Monitor 1” klónja lett, nem volt „Monitor 0” eszköz, vagyis az első aktív kimenet a „Monitor 1” lett, ezért a rendszer okosabb volt nálam és odatette a panelt.) Amikor a tévé be volt dugva, „Monitor 0” (a beépített kijelző) a „Monitor 1” klónja lett, megjelent a panel. Ha kihúztam, már „Monitor 0”-t mutatta, és a panel eltűnt. Ubuntu bug? Lehet. Crappy hardware? Biztos.

A (klikkelgetős!) megoldás: gconf-editorban apps > panel > toplevels > bottom_panel_screen0, itt pedig a „monitor” key-t átbillenteni 1-ről 0-ra.

Ennek a kis közjátéknak kevésbé örültem, az viszont, hogy végre tudok laptopról filmet nézni, felvillanyoz. Ez egyúttal megoldotta a TV-zős-filmezős eszköz problémámat is. Következő lépésben veszek egy USB bluetooth dongle-t és egy bluetooth billentyűzetet, és 32 inches tévén fogok dolgozni.

Az első értelmes Twitter alkalmazás, Vodafone okosság.

Tegnap Steer prezentálta nekem az első olyan alkalmazását a Twitternek, amire azt mondom, hogy „hm” (things that make you go hm). Szerverek, szolgáltatások adhatnak magukról könnyen életjelet egy rajtuk dolgozó csoportnak minden létező formában. Megdöglött az Apache? Nagios+Twitter, és már kapod is róla az SMS-t, IM-et, amit akarsz. Nagyon nagy, köszi Steer.

Ninja meg megosztotta velem azt a hasznos tudásmorzsát, hogy a Vodafone minden 3G kapcsolatok keresztül általa proxyzott-kiszolgált oldal elejébe beletesz egy javascriptet, ami intézi a proxy-n szarrá tömörített oldal és képeinek kezelését, a „Shift+R to enhance quality of the image” funkciót, amit egyébként szeretünk, mert gyorsabb oldal = jobb user experience, de néha nem szeretjük, mert pl. az oldalunkat szeretnénk éppen tesztelni. Ilyen esetben Shift+F5, és az újratöltött oldalba már nem illeszti bele a proxy az említett javascriptet. Nagyon nagy, köszi Ninja.

Tanulság: a bringások okosak.

Laptoptöltő.

Most, hogy a nyool gyakorlatilag teljesen kettérágta a laptoptöltőmet (2 helyen van a belső vezetékekig átrágva a szigetelés, tehát szigetelés-árnyékolás-belső szigetelés; működni még működik, de félek, ha megrántom, elszakad, ráadásul az egyik helyen továbbra is olvad), előkaptam egy leselejtezett 1997-es Compaq Presario töltőjét, és azt használom. Egyrészt könnyebb, másrészt érdekes, hogy egy 11 éves laptoptöltő majdnem ugyanannyit ad le, mint egy mai: 19V, 3.16A szemben az Acer 19V, 3.62A értékeivel, nem nagy különbség. Ez is azt mutatja, hogy az akkori AMD procik nem szarral gurítottak, ha áramról volt szó: 380 MHz-es asztali AMD K6-2 (talán) van abban a gépben, plusz egy JBL! hangrendszer, ATI Mach64 VGA, és DVD-olvasó (1997-et írunk!) Mindezzel együtt sikerült csinálniuk egy (12″-os kijelzőmérete ellenére) 5 kilós laptopot, ettől függetlenül nagyon szerettem. Az első asztali megoldás, amin Linuxot (akkor még RedHat-et) kezdtem használni. (Most egy Debian van rajta, szerintem talán Sarge.)

A régi töltőt meg otthagyom az asztal alatt, az lesz az otthoni töltő.