Fácsén meg Google+-on meg Twitteren már látta aki látta: növekvő nemzetközi olvasótáborom igényeit kielégtendő indítottam egy angol nyelvű blogot. Kifejezetten a limfómára, illetve a körülményekre stb. koncentrál majd, nem lesz benne OSMC, se politika, se rantek „seggszag” taggel. Jelenleg úgy gondolom, hogy kemény tartalomduplikálás történik majd, vagyis itt magyarul meglesz az (jórészt), ami ott angolul. Ezen felül szándékomban áll átszindikálni onnan a kontentot ide. Ezt aztán vagy meglépem vagy nem, végülis ott a Twitter/Facebook/Google+. Meglátjuk.
Médiacenter update: jó hang, next steps.
A Raspberry Pi (2) egyik nagy hibája, vagy nevezzük körülménynek, szóval a helyzet az, hogy a RPi2 „alaplapi” (haha, mi más lenne) hangja botrányosan rossz. Nagyjából úgy képzeld el, hogy van az alap SNR, erre a RPi2 fogja magát, és egy manóhadsereg segtségével még a szomszéd lakásból is összeszedi a zajokat és hozzáadja. Szóval rossz, na. Erre az egyik megoldás, ha csak filmet nézel rajta, hogy HDMI-n a tévére küldöd ki a hangot, és akkor amit a tévé tud, az lesz a hang.
A másik megoldás egy extra hangkártya beszerzése, amit már sajnos nem tudom ki javasolt a legutóbbi hasonszőrű poszt környékén, de ezúton is köszi neki.
Szóval vettem egy HifiBerry DAC+-t, nagyjából így néz ki:
Normál postával talán egy hét volt, mire ideért (talán Svájcból?…). Médiacenter update: jó hang, next steps. részletei…
#lazgate status: pénteki rossz hírek.
Tegnap elsirattuk leendő gyermekeinket. Kiderült, hogy hiába mászkáltam a Fertility Clinicre prezervációs célból, a 2+ hónap 40 fokos láz megtette a hatását, és már most nemzőképtelen vagyok. (A kemó után ugyebár jó eséllyel mindenki az.) Pár napja (szerda óta) már fel voltunk erre készülve, még azt is megbeszéltük, hogy emiatt (hogy ti. mászkálás a fertility clinicre) a kezelést nem fogjuk elhalasztani (mert minek — előtte jobban már nem leszek), szóval hogy ha úgy alakul, akkor benyeljük a keserű pirulát, a gyógyulás (mielőbbi megkezdése) fontosabb. Ezzel együtt nem állítom, hogy nem csapott nagyon pofán az, amikor konkrétan megmondták, és hirtelen szembesültünk a dolog visszafordíthatatlanságával. Azt hiszem engem még jobban megviselt, mint Julit, elvégre a férfiasságom egy része volt ez, vagy mi.
Úgyhogy a tegnap ezzel telt, meg lázzal, egymás vígasztalásával.
(Mára átfordítottam a dolgot, bekonfigoltam a médiacenter új hangkártyáját (majd külön poszt), rendbe tettem a hangrendszer setupot, vezetékeket (amennyire lehet — még nem végleges a tévé helye), kitakarítottam a tévé meg a vezetékek környékét, jó kis meló volt, de most jól szól a médiacenter. Majd külön poszt.)