Café Miró, Westend.

Már a címe is rosszat sejtet, és valóban: a Westendben levő Café Miró, mit kerteljünk, egy szar.

Van bennem egy adag sznobizmus, tudom, jellemhiba ez, ha innen nézzük, világpolgárság, ha mégis inkább onnan. Mégis, jogosnak érzem a felháborodásomat olyankor, amikor beülök egy helyre, és csak azért, mert bringás cucc van rajtam (avatatlan szemnek szakadt és toprongyos cuccnak tűnik, pedig mennyi tőke van egy ilyenben!…), el vagyok könyvelve csóró köcsögnek, nekem már nem jár pincér, nekem már nincs konyha. Ha trendibe vagyok vágva és látszik, hogy amúgy a kocsi ott parkol kint, na akkor persze jönnek a pénzemért, mint ahogy azt a szomszéd asztallal is tették. Ja persze, ők olaszul beszéltek. Még konyha is termett nekik, bazzeg!

Ilyenkor persze ha nem adok jattot, én vagyok a bunkó, pedig a szolgáltatás minőségét tekintve ez volt jogos, vegyük sorra: a kólában magányos szénsavmolekulák kóvályogtak, egyértelmű volt, hogy vagy 5 percig rázták felbontás előtt, vagy a nyitott üvegbe töltötték a szörpit (amikor nem az asztlodnál bontják fel, már gyanakodhatsz); nem volt tiramisu, a csokitorta meg nem volt egy díjnyertes alkotás; langyos volt a kávé; szar a kiszolgálás; és hát ugye a fájdalmas konyha-ügy, pedig csak egy szájbakúrt szendvicset kértem volna.

Komolyan, gyártatok magamnak egy pólót: „gazdag vagyok, fizetek!” – persze ez a dekadencia, hovatovább a túlzásba forduló sznobizmus iskolapéldája lenne, és megint csak én vagyok a negatív hős. (Magammal szemben is.)

A caféba azért ültünk be egyébként (utoljára, jegyzem itt meg), mert volt fél óránk az Ice Age II-ig. Ami meg aranyos, attól tartok adott egy klasszikus mozdulatot kicsiny oxigénhiányos IT-csapatomnak, aminek ma már a smiley-változata is megjelent:

:>

:r

(Ugye, drojid, így valahogy?)

A film tehát „good flick” kategória – nem egy kult, de nézd meg.

Amit még levezettem, az az, hogy bringázás után izzadt testedet instant lezuhanyozni a második legjobb dolog, amit meztelenül tehetsz. Az első: meztelenül bringázni, lol!

Bankolok.

Ha az „előkalkuláció” szót „ejakuláció”-nak olvasom, az mit jelent?

Egyébként tényleg nem értem, hogy jutott eszembe ez az átlátszó CSS. Tényleg a sors keze lehet benne, bár ami azt illeti, ennél nagyobb dolgokban is útmutatást adhatna.

Új élet, új blog.

(Példázat.)

Volt még kedden egy postom, ami elszállt, de alapvetően az újjászületésről volt benne szó. „A romokból új lee emelkedik”, és hasonló hangzatos frázisokat volt szándékomban bedobni az ünnepélyesség fokozása céljából, érzékeltetendő, hogy hősünk mekkorát jellemfejlődik épp. Aztán összeszakadt a Mozilla, és én úgy éreztem (hiszen a Mozilla nem szakad össze csak úgy), hogy a Sors (Tán Alfréd Sors? Vagy Sors György? Nem tudhatjuk…) üzent ezen a segfaulton keresztül. „Ne postoljad te azt a postot, te lee”, ezt mondta a Sorsom nekem, a fejemben, és én megfogadtam a tanácsát, és nem álltam neki újra bepötyögni. „És mi a faszt csináljak, sors? Síkideg vagyok, még gyúrni se fogok ma lemenni, már most látom, sőt, a mozit is lemondom, mert kipukkadnak az agyamban az erek. Mondd hát, mi a faszt csináljak?” Ezt én kérdeztem, természetesen, és a Sors válaszolt: „translucent CSS, fiam, transulcent CSS!…”

Így hát, bár a transzlucens CSS még nem szabvány, nekiálltam, és kicsit átdizájnoltam a site-ot – íme. Azt hiszem, erősen Mozilla-hajló vagyok, de hát ez van. Az Operások itt kórusban kiabálnak, hogy a 9-es Opera kávéfőzés és szopás között transzlucens CSS-eket fog renderelni, és tulajdonképpen a kezdeti nehézségek után nem is néz ki olyan gányul se Opera, se IE, se Mozilla izék alatt.

Visszakerült fentre a linkbar (a radio.lipilee.hu egyelőre csak dísz, de nem sokáig), a rotált képek a fejlécbe, megbolondítva minimális átlátszósággal. És persze a 45˚-os szövegezett háttérkép, mert kell az egónak.
Biztos, hogy száz más CSS szabványtalanság is van benne – majd idővel kitakarítom belőle, vagy nemisde. Addig is így marad, főleg az én gyönyörűségemre.

Kapott új bőrt a see no evil is, és valószínű, hogy át fogok térni 512×384-ről 640×480-as felbontású fotókra, bármennyire is 1337 a hülye méretezés. (1337, de kicsi.)