DNSRBL off.

Sic transit megint: a DNSRBL gyakorlatilag leállt, ezért a mai naptól nem tudom tovább használni spamszűrésre. (No para, azért marad így is elég RBL forrás.)

Kis háttérinfo: az egész úgy kezdődött, hogy a dnsrbl.org üzleti alapokra helyeződött át, ami nem lenne baj. A probléma inkább az, hogy hazavágták a nameserverüket (a korábbi harcos dnsrbl.net egyáltalán nem resolvolható többé) meg a zónáikat (elkonfigurálták), emiatt az én nameserverem teleszórta a logokat „lame server resolving…” kezdetű hibákkal, és magunk közt szólva egy kis (tényleg nem nagy) extra loadot is adott a sok próbálkozásával, nyitott socketjeivel.

A dokumentáció is meglehetősen szegényes és többnyire arra terjed ki, hogy milyen szolgáltatást tudsz pénzért megvenni, és bár elvileg maradt a régi, ingyenesen elérhető szolgáltatás-szett is, gyakorlatilag nem működik, a fentiek miatt.

S lőn.

Tegnap hazafele több világosodáson estem át. (Apró világosodások voltak ezek, de hát ilyenekből építkezik az ember, vagy legalábbis a site.)

  1. Nem véletlenül ment olyan kurvajól a lábamon levő (bérelt) sífelszerelés. A léc és a cipő összesen közel 300 ezer pénzet ér, ennyiért meg már lehet kurvajó. (Tudom: többért is.)
  2. Magyarország beszarás. Jössz Ausztriában: az utak a szakadó hó ellenére tisztítva, vagy ahol végékpp nem tudják tisztán tartani, pirosan villog a tábla, hogy öreg, csúszik, ne vagizz. Ez igaz az autópályára és az autóútra. Aztán átérsz Magyarországra, az első, ami fogad egy Üvegtigris-szerű villogó-csilivili csárda, meg persze az úton konstansan figyelő masszív hóréteg: Zalában még nem vették észre, hogy havazik. Aztán feltűnik előtted (hirtelen) a kivilágítatlan mucsabike, a ház falán a „rosszabbul élek, mint 4 éve”-vállalkozó, kóvályog az út szélén a tajtrészeg munkásember, és te tudod: hazaértél.