Előrebocsátom: nem tudom, elmegyek-e népszavazni, illetve nem szoktam pártokra se szavazni, ilyesmi, a szokásos okokból (hogy ti. mindegyik párt tolvaj csaló, aki közül választani lehetne). Az aláírásgyűjtőket is azzal szoktam elhajtani, hogy nem foglalok állást, mert nem figyelem a politikát, kerülöm, mint a szart. (Mi ide a proper hasonlat?)
(Cserébe viszont ákom-bákom gondolatok következnek, nem mondom meg a frankót. Ne várd el, nem vagyok én szélsőközép, lol.) Politika. részletei…
Huh, ez megint 4 film, akárhogy is nézem. (Zabbáljuk a filmeket.)
Szombaton (asszem) Szilviéknél Thank You for Smoking és Sweet and Lowdown (magyar címe: A világ második legjobb gitárosa) — az első aranyos film, még egyszer megnézném (Katie Holmes ugye eleve nyami, egyébként meg vicces, jó kis sztori), a másodiknak pedig elaludtam a felét, úgyhogy nem alkotnék véleményt.
Aztán vasárnap-hétfőn L’Appartement, ami pl. remekül van fotózva (szemben ugye a Few Days in September-rel, aminek a hátoldalára cserébe rá volt írva, hogy jól van fotózva), de az amerikai happy endhez szokott kis lelkünknek rosszul esett, hogy a végig gonosz bibircsókos csajszi így kikúrt a Monica Belluccival (aki, jegyezzük meg: isz-szony-nyatosan jól néz ki!) és végül csak lenyúlta Vincent Casselt, hát micsoda dolog ez kéremszépen?!
És tegnap The Prestige, Batman vs. Van Helsing, aki ráadásul lenyúlta Michael Caine-t magának. Az egymás hosszas szopatása végén kiütköző alapötlet engem egy Impulzusban olvasott teleportálós novellára emlékeztetett, ötletes flick volt, remélem az írója otthagyta a BME-t és sikeres író lett. Viszont, it made me thinking, illetve ez a fulladás dolog már korábban elgondolkodtatott, és akkor most el is térnék a moziposttól: waterboarding, és szabad akarat.
A waterboarding, mint tudjuk, a spanyol inkvizíció és az amerikai titkosszolgálat kedvelt kínzási módszere: lényege a fullasztás (vagyis a tüdő vízzel töltése), ami, reportedly, instant halálpánikot vált ki mindenkiből. A múltkor olvastam egy srác beszámolóját, aki (nem egészen normális) kipróbálta magán. Saját elmondása szerint mokány emberről van szó: könnyűbúvár, maratoni futó, egykori vízi életmentő (tudod, Baywatch), bírja a terhelést és a fájdalmat. Az egyszerűbb waterboarding metódusokkal nem is volt baja, amíg ki nem próbálta a „saran wrap”:
It took me ten minutes to recover my senses once I tried this. I was shuddering in a corner, convinced I narrowly escaped killing myself.
…
It seems that there is a point that is hardwired in us. When we draw water into our respiratory tract to this point we are no longer in control. All hell breaks loose. Instinct tells us we are dying.
…
So, is it torture?I’ll put it this way. If I had the choice of being waterboarded by a third party or having my fingers smashed one at a time by a sledgehammer, I’d take the fingers, no question.
It’s horrible, terrible, inhuman torture. I can hardly imagine worse. I’d prefer permanent damage and disability to experiencing it again. I’d give up anything, say anything, do anything.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy szerzünk egy szerzetest, aki képes pl. a saját szívét megállítani, tehát nagyon hatalmában van a saját teste, mi lenne az eredmény? Tényleg minden tudatos tényezőt nélkülöz a fulladási reakció?
Ha láttad a The Prestige-t, tudod miért jutott ez eszembe. Ezen kívül Tesla munkásságáról olvastunk bővebben utána. Tudtad, hogy Puskás Tivadar alatt dolgozott egy ideig?
Frankkel azon morfondíroztunk, hogy mekkora társadalomformáló és -karbantartó szerepe volt régen az egyháznak, amíg minden fontos adat náluk volt tárolva. (És a mai napig, ha valami régi adat kell, jó eséllyel az egyháznál találod meg, mert az ő document managementjük 2000 éve változatlan és stabil, szemben a világi providerekkel.) És hogy most, hogy már kezdenek kialakulni a fejlett világban a szemantikus (és redundáns) adatkezelés keretei, lassan elveszti a társadalmi szerepét az egyház (mert a hittel kapcsolatosakat már elvesztette), innoválniuk kéne nekik is.
Képzeld el, mekkora social networking rendszert csinálhatnának például.