Címke: amsterdam

Watchlist unalom ellen vol. 2.

A múltkor már blogoltam egy adag (remélhetőleg) érdeklődésre számot tartó YouTube kontentot, de pár dolog kimaradt, ezt most akkor pótlom.

Első sorban: Tom Scott sorozata, a Things You Might Not Know:

Ezek a „találmányok, érdekességek” dolgai az úriembernek, de ha akkora nyelvi geek vagy mint én (és én nem vagyok nagy), akkor bizony a Tom’s Language Files is kötelező:

Meg úgy általában, a geek külső egy nagyon jó tartalomgyárost takar!

Aztán nem watchlist in itself, meg utálom ezt a Discovery Channel-es, everythings is awesome-os, amerikai hangvételt, de még én sem tudtam, hogy itt a szomszédban, a Steigereilandon az emberek úszó házakban laknak — nem lakóhajók, hanem egy darab betonteknőre épített proper házak. És ez tényleg elég durva építészet!

https://www.youtube.com/watch?v=rPWwx78aSCk&list=WL&index=8

Ez a két darab maradt kb. le, lévén hogy a lázaim véget értek nem tudom, lesz-e még ilyen poszt — ha nincs, az csak annyit jelent, hogy van életem. Az eddigiekhez meg jó szórakozást!

Kemó hivatalosan megkezdve.

Az előbb bevettem az első 8 bogyót (4 Prednisolon és 4 Procarbazine), úgyhogy hivatalosan is megkezdtem a kemoterápiát. 12:45-kor kapom az első adag infúziót, meg megbeszéljük a többi (számos) gyógyszer szedési módját (ütemét, really).

Tegnap esti állás szerint 75,4 kiló vagyok, ami ahhoz képest, hogy az elmúlt napok brutális éjszakai izzadásokkal teltek (ie. ki vagyok száradva mint a fene), igen jó érték, megkockáztatom, hogy ha erre sikerül helyreálltani a vízháztartásomat, akár 77-78 kiló is lehetek.

A Prednisolontól pedig sokat várok ezen a téren, B tünetek szempontjából állítólag ez ilyen IDDQD cucc, és 1-2 napon belül azt a másodlagos tünetet is megszünteti, ami nem is volt.

A végére itt van nektek egy dinamikusan sportos Beton:

IMG_20150510_181553

#lazgate status: pénteki rossz hírek.

Tegnap elsirattuk leendő gyermekeinket. Kiderült, hogy hiába mászkáltam a Fertility Clinicre prezervációs célból, a 2+ hónap 40 fokos láz megtette a hatását, és már most nemzőképtelen vagyok. (A kemó után ugyebár jó eséllyel mindenki az.) Pár napja (szerda óta) már fel voltunk erre készülve, még azt is megbeszéltük, hogy emiatt (hogy ti. mászkálás a fertility clinicre) a kezelést nem fogjuk elhalasztani (mert minek — előtte jobban már nem leszek), szóval hogy ha úgy alakul, akkor benyeljük a keserű pirulát, a gyógyulás (mielőbbi megkezdése) fontosabb. Ezzel együtt nem állítom, hogy nem csapott nagyon pofán az, amikor konkrétan megmondták, és hirtelen szembesültünk a dolog visszafordíthatatlanságával. Azt hiszem engem még jobban megviselt, mint Julit, elvégre a férfiasságom egy része volt ez, vagy mi.

Úgyhogy a tegnap ezzel telt, meg lázzal, egymás vígasztalásával.

(Mára átfordítottam a dolgot, bekonfigoltam a médiacenter új hangkártyáját (majd külön poszt), rendbe tettem a hangrendszer setupot, vezetékeket (amennyire lehet — még nem végleges a tévé helye), kitakarítottam a tévé meg a vezetékek környékét, jó kis meló volt, de most jól szól a médiacenter. Majd külön poszt.)