Masszíroztassa maga magát Ön!

Megújult (geekeknek: Drupal-ról WordPressre frissült) a shantimassage.hu, amihez, nem titok, családilag is közöm van. A lényeg jelenleg a masszás, de majd lesz más is (arról majd a megfelelő időben).

Élő példának itt vagyok én meg az allergiám, amit pl. múlt héten nagy hatékonysággal mulasztott el napokra egy félórás talpmasszázs, ezt tehát minden sorstársnak ajánlom, tényleg nagy reveláció, amikor következő reggel hirtelen szelel az az orrlyuk!

A másik nagy task az idei nyárra a bemelegítés és nyújtás nélküli bringázás miatt teljesen monilitikussá vált combjaim kimasszírozása, ez hosszadalmas folyamat aminek során időnként elég mélyen bele kell nyúlni a lábamba (sugárirányban), de állítólag az izmok teljesítőképességét eléggé meg lehet vele növelni, úgyhogy kipróbáljuk. Mondanom sem kell, hogy bringázás után milyen jól bír esni egy hátmasszázs is, ha a bringán a nyereg 20 centivel följebb van, mint a kormány, mint az enyémen.

És természetesen az ész nélküli irodai munka (amikor ugyan felteszed a Workrave-et, de az első „you need a rest break”-nél kikapcsolod, „ma erre nem lesz idő” felkiáltással) általános hatása, az RSI is remekül kezelhető: én az a fajta figura vagyok, aki íróasztalnál valamiért felhúzott vállal képes dolgozni 6-7 órát anélkül hogy feltűnne, vagy 20 centire odahajolok a monitorhoz. Előbbire egy nyak-váll, utóbbira természetesen fejmasszázs a megoldás.

Szóval allergiára taplmasszázs, RSI-re nyak-váll és fej, bringázásra comb és hát, és máris ott tartunk, hogy hetente jó lenne egy teljes test masszázs, amire persze sosincs idő, de azért valami szerencsére mindig belefér.

A speak no evil blogot ezen a héten (és általában is) a shantimassage.hu támogatta biankó masszázzsal és ebéddel — köszönjük!

Kis szekund ez nekem, de nagy szekund az emberiségnek.

Pénteki dobolós-durvulós próba után (buli május 23-án!) még péntek éjjel irány volt Leányfalu, ahol a Városminor komplementerhalmaza már izzított a hétvégére.

A hosszú idő óta nem tapasztalt durvasággal támadó allergiámtól, na meg a szomszédban folyó (az allergiarohammal talán összefüggésben levő) építkezés-fúrás-faragás-betonkeverősautó-tülkölés zajoktól eltekintve megint remek kis kórus-edzőtáboron vagyunk túl.

Megtanultuk (per felelevenítettük) a repertoárt a június 14-ei (gyere gyere!) koncertre, meg azt is, hogy Georgi vigyáz a vonalaira — mind az ötre. És persze rajtam kívül, aki többnyire hanyatt fekve vártam, hogy hasson a Claritine, mindenki óriási gigabuliarc volt.

Képek erre, és stand by, mert lesz videó is (csak fel kell vágni), meg meglepi is (csak meg kell csinálni).