Az utóbbi hetekben többször (talán vagy 3-szor is) tömegközlekedni voltam kénytelen Budapesten. Hát. Hasznom annyi volt belőle, hogy kikristályosodott: ebben a városban bringázni KELL. Ha autózol, sima ügy: beragadsz a forgalomba, taplók a többiek, és a forgalmon kívül mást nem nagyon látsz. Ha tömegközlekedsz, az se jobb: nem tudom, hogy csak az én szerencsém-e, de egyszerűen csúnya emberek utaznak a járműveken, rosszul öltözöttek, nem tudom máshogy mondani, mint hogy látszik rajtuk az ország helyzete és ez lehúz. Az utcán gyalog kell közlekedned, ettől aztán feltűnik a hányás, a kutyaszar, a széttagelt falak, a tömeg… Ha bringázol, szabad vagy: saját tempódban mehetsz, persze odafigyelni itt is oda kell, de minőségi a különbség. Az embereket nem nézed, ha nem akarod, a szemed inkább a többi bringás felé fordul, hátha ismerős jön szembe, és a bringások nem csúnyák. Egységes az öltözetük, praktikus, tehát többnyire jól is néz ki. (Ami egyszerű, az szép.) És minőségi különbség van egy szétcsúszott bringás arc és egy szétcsúszott tömegközlekedő arc között. (Bocs, szétcsúszott tömegközlekedő arcok, ezúton is.)
Tegnap egyébként elvittem a Marint a Bajnokhoz generálra (a Bajnok szervíz a lipilee hivatalos kerékpáros megoldásszállítója), és elhoztam a régi Caprine-omat, amit Kopter gyönyörűen használható állapotba hozott: új hajtáslánc, új pedál, csöndes, pattan. Persze a bringa jellegéből adódóan a Marin után nagyon furcsa rajta ülni, mintha tankot vezetnék.
Szeretnék hangot adni annak is, hogy fáj a bal térdem és bokám, gondolom meghúztam (és állandóan meghúzom) a vádlimat.