Címke: anamnesis

Wilko Browers meets Városminor.

Tegnap Wilko Brouwers tartott egy szemináriumot (reneszánsz művekről) a Zeneakadémián, amihez a Városminor volt a munkadarab, ha lehet így mondani: rajtunk mutatta be, hogy hogy kell egy reneszánsz madrigált elénekelni, ami nem azt jelenti, hogy nekünk mellényzsebünkben a madrigál-igazság, de jó alapanyag voltunk.

Minden ellenkező vélemény mellett nekem bejött az ember: egyrészt külsőre (és hangszínre) hasonlít Michael Palinre, a stílusa pedig tömör, egyenes, talán kicsit nyers — ami egyeseknél lecsapta a kismegszakítót, de nekem nagyon tetszett, amiket mondott, és úgy érzem (pedig én nem szoktam ilyesmivel foglalkozni), hogy még közelebb kerültünk a darabok megértéséhez. (Amellett, hogy szerintem adtuk már ezeket jobban is elő.)

Tegnap napközben belázasodtam, emiatt majdnem itthon maradtam önsajnálni, de sokszorosan nem bántam meg, hogy minden nyavalyám ellenére végül elmentem. És talán Wilko sem bánta meg, hogy ott voltunk.

(Ja, és a 4-ből kb. 2,5 darabot nem tudtam — most már tudom.)

Masszázs.

Így a hét vége felé megint egyre időszerűbbé válik egy átfogó masszázsprogram. Legutóbb még múlt szombaton sikerült szert tennem egyre:

  • full arcmasszázs (az arcom utána napokig jól érezte magát, ami az én száraz bőrömmel egyedülálló);
  • full talpmasszázs (a szar cipőben futástól szétment talpaim most valamivel jobb állapontban vannak, köszi bringa);
  • teljes testmasszázs.

Utólag öszeszámolva több, mint 2 órás program volt, és egy percét sem éreztem feleslegesnek! Testmasszázshoz annyit, hogy a combom ritka fájdalommal bír reagálni bármilyen puhítási kísérletre. Visszaüt a sokéves bemelegítés és nyújtás nélküli életmód. (Gondolom főleg a bringa.) De lássuk be, hogy hülyén venné ki magát, ha a Szimpla előtt leszállva nekiállnék nyújtani – a megoldás ezért még várat magára. (Illetve talán a masszázs majd szép lassan fellazítja.)

Ja, a slusszpoén: az egész masszázs egy csokipuding illatú és állagú kakaóvajas krémmel történt!