Amikor végre (6-7 hét betegség után) kimegyek majd sétálni egyet, be fogom pattintani az Endomondót, történelmi jelleggel. Lesz vagy 50 méteres séta, de az újrakezdéseket jegyezni kell, nem?
Ez jutott eszembe.
Amikor végre (6-7 hét betegség után) kimegyek majd sétálni egyet, be fogom pattintani az Endomondót, történelmi jelleggel. Lesz vagy 50 méteres séta, de az újrakezdéseket jegyezni kell, nem?
Ez jutott eszembe.
Nem nagyon vertem nagydobra hogy mi van, de észrevehettétek, hogy jó ideje nincs Appvasárnap, nincs itt se poszt, nincs Instagram, max Twitteren csinálok ezt-azt, de ott se sokat. Nos a helyzet az, hogy most már harmadik hónapja beteg vagyok, ebből ötödik hete megy a #lázgate, ami leginkább ilyen hullámzó, naponta háromszor 40 fok körülre ugró lázat jelent. Ezzel fekszem most itthon.
Visszanéztem, január végén volt az első 2 napos betegszabim, amikor lázzal itton maradtam. De persze nem eleget, és innentől egy hónapig ment ez a marhaság, hogy lázasan (illetve napi 1-2×600 mg Ibuprofen hatása alatt) jártam be, hol jobban, hol szarabbul voltam, mígnem március elején valami 39 fokos láznál úgy döntöttem, hogy ennek már a fele se tréfa, és teljesen lerobbantam. Azóta nem tudtam bemenni egyszer sem, igaz persze, hogy itthonról azért be-betárcsáztam, ja meg de, március 13-án mintha dolgoztam volna egy napot, meg 16-án is.
Innentől pedig napi ~12 lázcsillapító mellett is simán 39-40 fokos lázam volt, amivel a holland egészségügynek jól feladtam a házifeladatot, vizsgáltak jobbról balra, aztán balról jobbra is, feküdtem kicsit kórházban, hogy tudjanak csinálni CT-t, meg ún. tenyésztéses vérképet (elkapni azt az időszakot éjszaka, amikor 40+-os a láz, és akkor levenni a vért, hogy mi történik), kérdezgette mindenki, hogy milyen egzotikus országban jártam, amire Magyarország volt a legjobb válaszom (nem, nem számítunk egzotikus országnak), volt bőrminta vételem, ami kb. olyan mint amikor az autópályából vesznek egy 10 centi átmérőjű 40 centi mély mintát, csak itt 3 mm az átmérője és saccra 3 méter mély (bizony, engedélyt kellett kérni a közműszolgáltatóktól!), és legfőképpen többnyire nem voltam magamnál. A leletek (már ami megvolt) mindig olyan eredményt adtak, ami szerint lehetett valami triviális bajom meg valami nagy bajom… Szóval paráztattak.
A vérképeim, CT-m, stb. azóta megvan, most ezt csócsálja szerintem vagy 20 doki (Magyarországon is 2 árnyékdiagnosztikai csapat), megy a Dr. House élőben. Hátravan egy nyirokcsomó biopszia, abból kiderül hogy mennyire nasty dologról beszélünk, aztán megküzdünk, amivel kell.
Egyébként a lázak még most is vannak, illetve: múlt héten volt egy rövid (2 napos) szakasz amikor teljesen lázmentes voltam, de aztán elkövettem azt a hibát hogy bementem a kórházba, és attól jól belázasodtam megint, szóval most megint mennek a lázak, de szerencsére nem annyira durvák, mint az elején-közepén, nem kell annyi bogyó se (ami nem baj, mert a májam nem annyira szerette a napi 3-4 Paracetamol-Ibuprofen koktélt, mint kiderült a legutóbbi májleletemből), és ennek hatására most végre be tudtam fejezni ezt a posztot, ami ha minden igaz március 29-én írtam meg félig.
Tudod mi a durva ebben
a képben?
Az, hogy (a jobb oldalin) tetőtől talpig Springfield van rajtam. Ami nem azért durva, mert hű, Springfield, hanem azért, mert a Springfield hogyismondjam a vékony ember ruházata, és miután pár évig hordtam, pár évig nem tudtam hordani. Mindez számokban annyit jelent, hogy a tavaly ilyenkori 90-95 kilós versenysúlyból mára (lásd lejjebb) ~80 kiló maradt. Futás, bringázás, egészséges(-ebb) kajálás.
Most újabb 1-2 évig nem írok a testalkatomról, megígérem.