Múlt csütörtökön persze volt Budapest Android Meetup #0, folytatása következik. A BTW pedig ennek a fotónak szól:
Ez itt én vagyok, ahogy épp skubizom a Sharp Galapagos 3D képernyőjét. Elárulom: nem sikerült. Olyan sensation, mint amikor egy végletenségbe ismétlődő patternt nézel (pl. pici mintás tapéta a falon), és a szemed nem tud hova fókuszálni, szétcsúszik a látásod, és amíg nem talál egy egyedi tereptárgyat, nincs is helyes érzeted a távolságokról. Nyilván kell a sikertelenséghez a szemtengelyferdülés és a prizma is, de a lényeg, hogy ez a 3D a jelek szerint nem nekem való. (A fotó egyébként azt a pillanatot örökíti meg, amikor a művész kínjában már szemüveg nélkül próbálja belőni, hogy hol az ábra a térben.)
