Aki követi itt a jobb oldalon az Androidportál híreit, láthatja, hogy lelkes és kitartó G1 felhasználó vagyok. A szerelem (ha beszélhetünk szerelemről egy használati tárgy — egy telefon! — esetében) töretlen, zseniális dolog az Android, hogy 2010-ben egy 2008-ban kiadott eszközön kurrens Android verziót lehet futtatni:
Az első két nap összefoglalója: el vagyok képedve, hogy mennyire állat ez a rendszer. A CyanogenMod-os srácok egyszerűen zsenik, nem tudok betelni az érzéssel, hogy az első Androidos telefonon a legújabb Android verzió fut. Nagyon durva.
(Egyrészt ízlelgessük, hogy egy 2 éves eszköz mennyire elavultnak számít ma, valamint ennek hatásait a fogyasztói társadalomra, de itt most igazából nem erről akarok értekezni.)
Ahhoz persze, hogy kurrens Android verziót lehessen futtatni a G1-en, kiderült, hogy nem elég csak a legújabb CM-et felpakolni, elég rendesen ki kell nyomni az eszköz szemét és mindenféle házi hackot végezni rajta, hogy legyen elég RAM, működjön az Apps2SDext, a linuxos (tehát: rendes) swap, stb… Szerencsére csaadaam user jóvoltából az Androidportálon remek összefoglaló jelent meg arról, hogy ezt hogy kell csinálni — különben további hosszú napokig emésztettem volna magam, hogy összeszedjem a bátorságomat, meg a tudást a különböző forrásokból… És pont erről akarok mesélni.
Ama két nap „stock” CM6.1 használat közben ugyanis komolyan megfordult a fejemben egy új telefon (Motorola Milestone) beszerzése, amin out of the box, szopás nélkül működik a ROM. Annak tudatában is, hogy létezik megoldás, amivel extra RAM-ot lehet kicsikarni a G1-ből, működésre bírni a swap partíciót… Szóval hogy vannak még a G1-ben tartalékok. Nagy mázli, hogy csaadaam összeszedte ezt a tudást, és neki tudtam esni.
Lehet, hogy végül arra jutok, hogy így sem elég jó az új Cyanogen G1-en, hogy így is túl lassú. Lehet, hogy mégis hardware upgrade mellett döntök. De szar embernek érezném magam, ha ezt úgy tenném, hogy nem próbáltam ki minden lehetőséget.
Ilyen az Android user.
