Igazából az eredeti cím az lett volna, hogy „izzadás f2-ig, didergés f5-től”, és panaszkodni akartam hogy bizony nem hagyott sokat aludni most ez a francos tünet.
Aztán addig játszottam még fejben a címmel, míg egész vidám felütést adott az egésznek (szerintem), és elütötte a tény feletti rosszkedvemet – aludni lehet később is, irány reggelizni!
Klasszikus Hodgkin Limfóma — ezt dobta az emigrálógép, #koszorban, ugyebár.
A limfómák között a jól kezelhetők között tartják számon, ambulánsan kezelhető (vagyis reggel besétálsz, este kisétálsz, közben mérgeznek), persze kemoterápiával. Apám is ugyanezt csinálta végig 2007-2008-ban sikerrel, nekem is adott a feladat.
Next step: az ügyem átkerült a BovenIJ kórházból a VU egyetemi kórházába (tudod, Vrije Universitet, satöbbi), mert ott van pont ennek egy nagy szakértője, ők fogják menedzselni a kezelésemet, tehát tökéletes helyen leszek. Immediate next step pedig az, hogy hamarosan (a héten vagy jövő héten) tolunk egy PET scan-t, ami alapján a pontos kezelési protokollt ki tudjuk alakítani.
Az egyik szemünk sír, mert hát baszod, limfóma, a másik vidám(abb), mert a szar közül azért még az egyik legjobbat húztuk be, a harmadik meg meg van könnyebbülve, mert végre tudjuk, hogy mi a feladat, mitől voltak a lázak, látszik az út, stb. És nem, nincs három szemem, és a kemó eredményeként se számítunk változásra ebben a kérdésben. (Csak az összes többiben.)
Írok majd még bővebben, főleg ha nekme is rendelkezésemre áll bővebb infó. Köszi a sok ránk-gondolást, sokat jelent, és ha tetszett a poszt, lájkoljátok az oldalt többen!
Over and out. Ja, illetve nesze egy krumpli, Föld Napja alkalmából.
Hát igen, sajnos van szerencsém megosztani veletek a tapasztalataimat az Amszterdami kórházról, illetve a holland egészségügyről is egy kicsit. Olyan nagyon sok időt azért nem töltöttem el (2 nap / 1 éjszaka kivizsgálás, meg most egy műtét), és fingers crossed hogy ez így is maradjon.
Nos tehát: a kórház
