Az egyik a Gaucho’s nevű argentín étterem, Barcelonában. (Baixada de Sant Miguel 6.) Argentín, tehát steaket eszel, és nem bánod meg.
A másik pedig Portoban a Solar do Vinho do Porto a Palácio de Cristal kertje mellett, egy portugál borozó. Kaja nincs, borok viszont minden mennyiségben, és mindehhez Porto és az óceán látványa alattad. Kihagyhatatlan.
Elször is: ilyen mikor lesz Budapesten? (Költői kérdés. Sose. Olyan ez, mint az önkiszolgáló hipermarket Cannes-ban.)
Ha (turistaként) elmész a Pl. Carles Pi I Sunyer 8-10-be, (figyelj!) heti 1 euróért bérelsz egy bringát. Ugyanúgy, mint Helsinkiben és Bécsben: vannak kis standok, mindegyiken max. 20 bringa, ezeket a regisztrált emberek elvehetik, és ha fél órán belül leteszed egy másik standnál, ingyen volt. Ha nem, akkor se vered magad nagy költségekbe: 30 Cent minden fél óra. És persze ha leteszed és egyből elviszel egy másikat, újraindul a stopper és ingyen vagy megint fél órára. A lényeg tehát, hogy a belvárosi kisebb tripeket bringával tedd meg, ami amúgy is megfontolandó, mivel Barcelonában gyakorlatilag nem lehet parkolni, mindenhol meg van tiltva. Gyönyörűen néz ki a város, amiben nem állnak az utcán autók!
A Bicing egyébként egy Barcelona által támogatott kezdeményezés (azért olyan olcsó), a Fon után az ember már meg se lepődik, hogy a Spanyolok ilyesmit csinálnak.
In other news, ma megtettük, amit egy nap alatt (erős overcast, azaz hol esik, hol nem időjárásban) meg lehet: Segrada Famíla, mégpedig olyan részletesen, aminél részletesebben lehetőleg sose — ennek kapcsán nekem az jött le, hogy Gaudí egy modern skolasztikus volt (mindennek, az utolsó kavicsnak is jelentése van az épületben), Julnak meg (a Güell park után) az, hogy valószínűleg autista. A kettő nem zárja ki egymást, sőt.
Família után nosztalgia Nova Icárián, főleg amikor a hátizsákos csöveseket láttam (itt aludtunk 2000-ben), aztán az egyáltalán nem biztonságos kinézetű libegő jellegű cuccon fel a hegyre, ahonnan aztán inkább (hohó, ezt ki ne hagyjuk: némi Bercelona-fölött-teraszon-üldögélve-tapas-zabálás után) mégis busszal át a városon, a Güellbe, aztán busszal megintcsak kersztül az egész kócerájon a Rambla, meg a Baré Gótic, argentin veal steak, ami után bűn volt bármi mást enni, és végül séta (!) haza.
Holnap pedig Buenos Tetőterasz, Madrid kimarad (majd ecceh repellővel, nem ezért jöttünk), irány egyenesen Lisszabon, ameddig eljutunk. (Ezen a ponton megint eleredt az eső. Rosszabb, mint London, de komolyan.)
Újabb jelentkezésig (és teaserként a rengeteg többi képhez) nézz monte carlo-i sznobizmust, nizzai galambokat és ugrabugráló srácokat, meg egy kis barcelonai bronzot (na minek az ajtaja ez?). És, ööö, izé. Ez meg úgy idekerült. Valami két vörösfejű turista.
Szóval üdvözlet a Güell Parkból, wink!
Csak a történeti hűség kedvéért: La Napoule-ban elfüstölt a szivargyújtó olvadóbiztosítója. Köszönet AtTTY hathatós telefonos segítségéért — a telefonom pont aznap merült le teljesen, és a BlackBerry se állt túl jól. (A laptop még bírja.)
Megtekintettük a 2 sarokra levő Segrada Familiát, majd a túl messze levő egyik felhőkarcolót – távolról, majd úgy döntöttünk, hogy szunyalegyen.
Mondom holnap.