A mai nap minden előzetes tervvel szemben mégiscsak punnyadósra sikerült. Erősen idő előtt végére értem a Marquez-könyvnek, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar kiszalad alólam, de a helyzet az, hogy a megfelelő lelkiállapot, és az első száz oldal átrágása után egészen lebilincselő cucc lett, amit talán még kevésbé tudtam letenni, mint Jul a Gyűrűk Ura-utánérzést (aka. Harry Potter). Úgyhogy elfogyott; van még 22-es csapdája, amit bármikor szívesen, aztán jön a Wikipedia.
A punnyadás mellett volt energia Coimbrát megnézni (Figueira és kite nélkül), ahol most, lévén nyári szünet és úgy általában hűvös időjárás (most éppen kevesebb, mint 20 fok), csend honol, nyugisan be lehet járkálni a kis utcákat és megvacsizni Bélánál. Ezt tettük hát, a nyugati oldalra nem mentünk át, úgyhogy a narancsültetvényt se találtam meg (nem is kerestem), ahol anno 2000-ben megszálltunk egész addig, amíg reggel Osziék el nem mentek narancsot szedni és ennek kapcsán el nem kergetett a gazda.
Ha ügyesek vagyunk, holnap Batalha-Tomar körtúra.