She‘s gone country.

Ma van az a nap, amikor London óta (illetve a London előtti pörgés óta) először tudtam rendesen aludni, megfelelő mennyiséget. (Ez most kb. 8 órát jelentett.)
Ma van az a nap is, amikor Lolt körülbelül 5-ször hívtam föl – eddig. Végigpofáztuk a reggelt, kérem, volt ott minden: ármány, szerelem, horror, krimi, és mélyen búgó női hang. Annyi haszna minimum volt, hogy megkívántam és megvettem egy liter őszilét, amit most meg is iszok.
Ja, a nap másik hozománya eddig: „a lábszag csal”.
Nagy elmék, ha találkoznak…

For the record megint, az eddig eltervezett buli, vagy annak látszó eseményekből semmi nem jött be. Helyette ma valószínűleg új szerverrel gazdagodik az off-site állományom, az is valami. (És jövő héten még eggyel.)

Jabazz, for the record: szerdán squasholással egybekötött üzleti tárgyalás. Lol reakciója gyors és logikus volt: olyanok vagyunk már, mint a karnisos köcsög. „Egy napom a Dreamnél”, persze ki tudja, utolsó-e.

For the record, holnap még szabad, de ki tudja, tán Andi, tán Kinga, szerda ugye squash, csütörtök Szilva. A péntek már külön sztori, viszont el ne felejtsem, hogy hétvégén mozi, vagy valami hasonló.

(Basszameg, hogy nincs egy jól használható megoldás erre a naptár-ügyre. Van nekem online meg offline naptáram is, meg a telefonban egy szemi-online, de szart se ér, mert hol ide, hol oda felejtem el felírni a dolgokat, illetve többnyire időhiány miatt sehova. Kíváncsi vagyok, megoldotta-e ezt már valaha valaki. Más részről meg, ha már ki van az számolva, hogy az ember mennyi időt tölt alvással, menstruálással, lélegzéssel, szarással, akkor kiszámíthatná valaki, vagy legalább csinálhatna egy összehasonlító szavazást, hogy mennyi idő megy el az egyszerű önadminisztrálásra. Biztos nem kevés, biztos egyre több, és ez biztos aggasztó, meg szar, rothadó huszonegyedik század, satöbbi.)

„Függöny”, mondaná itt Angelday. (De mostanában Photoshopol inkább.)