Jelentem, hébe-hóba még emelkedik a hőm egy kicsit, de tegnap is, ma is bringáztam (konkrétan: bringával mentem dolgozni), és jól esett (na jó: tegnap kevésbé, illetve kifáradok tőle), úgyhogy lassan talán már tényleg kigyógyulok. Mindez azt is jelenti, hogy 1 hét hiátus után elkezdtem feldolgozni a nyakamba szakadt munkalemaradásokat, ha bármilyen okból emailt vársz tőlem és késik: sorry, rákerül a sor.
Pöcsööök! A kecó történetében először jóízű (well, budapesti sztenderdek szerint) a víz a konyhában! Mint kiderült, nem a falban levő cső volt a ludas, hanem az előző minőségi csaptelep. Csaptelepcsere, vízminőségjavulás, örülés.
Örülés, mondom.
(Ez lenne a különbség egy 3000 és egy 16000 forintos csaptelep között? Bagatell!)