Címke: for the record

Internet, I praise thee.

What do you know, a Net útjai kifürkészhetetlenek, és ennek most nagyon örülök.

Évek óta (pontosan hetedik éve, 2000 óta) kerestem egy dalt. Uppsalai tartózkodásom alatt mintegy himnuszként szólt minden partin, a legnagyobb pörgés ment rá, és, mitagadás, tetszett is. Egyébként is sokat szólt, de mivel minden bulin tényleg a csúcspont volt (a minden buli az literally minden napot jelent), életem egy fontos dalaként tekintek rá. Viszont a zenekar nevét és a szöveg nagy részét is elfelejtettem, a dalt ezért sose találtam meg.

Máig.

Történt, hogy a comment:com-on „A Superbowl reklámok legjava” című cikket nézegettem, és elértem az utolsó reklámig, a Cadillac „Punk rock” hirdetésig.
És ott szólt a dal, egy utánozhatatlan hanggal: Iggy Pop énekelt.

Innen már csak pár gyors Google keresés, és megvan az Iggy Pop verzió (Punk Rocker), és megvan a 2000-es svéd himnusz, a Hiphopper is. Megvan az az érzés, amikor életed egy elveszett/elfelejtett szeletét megtalálod, és egy darab cetlitől, vagy egy darab zenétől visszajön az egész életérzés? A hideg futkos a hátamon, melegség jár át.

Köszönöm Index, köszönöm Superbowl, köszönöm Cadillac, köszönöm Internet. (Ha, khm, meglesznek a számok mp3/ogg-ban, mennek fel a rádióra, az is biztos.)

Update: Az megvan, amikor az Amélie-ben az öreg faszi visszakapja a gyerekkori kincsesdobozát? Na, kicsit olyan ez is.

Update 2: Nostehát. Hiphopper, Punkrocker – hallgatod.

Sunday early stats.

Nos. A héten semmi nem történt, really. Belgákkal üzlet még mindig nem realizálódott (kergetjük egymást a pénz nevű kolleginával, hol ő van külföldön, hogy én dögrováson), Tecsóban realizáltam a nagy kosarak elméletét (hogy tudniillik azért vannak olyan kurvanagy verdák a Tecsóban, mert abban még 30 ezer forintnyi bevásárlás is kevésnek tűnik térfogatra), és ha már realizáltam, meg is álltam just over 10k körül (azt is realizáltam, hogy a default 2 camambertből egy mindig rám rohad), csütörtökön meg ugye a for the record.

A konyhám majdnemkész, de még nemkész, a lakás majdnemrendben, de nemrendben, az agyba-főbe keresett temetői számlák továbbra sem kerültek elő, hogy hova keverednek el ilyen kis helyen, azt kurvajó lenne megérteni. A West Balkan parti tömeges, következésképp számomra értékelhetetlen (cigiszag ural jeleneg, gyűlölöm), előtte viszont konstruktív powertalk a Miroban, ásványvíz, cézársali.

A Kossuth téren megint államot alapít a csőcselék, én részemről holnap dolgozom (szokszáh email vár megválaszolásra), rendetrakoktakarítok, számlát keresek, most pedig kirakom nyúl asszonyt a helyére (remélem nem lesz hasmenése, mint tegnap éjjel), Joseph Hellert olvasok, majd nyugovóra térek – nem feltétlenül ebben a sorrendben.