Címke: for the record

LG 32LB1R.

Aztán nézegettük a tévéket a valamelyik sittes elektrotescoban és arra jutottunk, hogy a 40″, de még a 37″ is túl nagy nekem. (Lévén, hogy ideális esetben ágyból, kb. 2 méterről nézzük. Ilyen közelről a 37″ is fejforgatós.) Aztán nézegettük a 32″-osokat, kinéztük az LG 32LB1R-t, ami 50 ezer forinttal több az elektrotecsókban, mint rendes boltban (mit tanultunk ebből: hogy sosem vásárolunk cuccot az elektrotecsókban, hanem megnézzük az internet és berendeljük!), illetve mintegy 100 esszeh a különbség a németországi árakhoz képest (de szállítással, átfutási idővel, meg a garancia vélt könnyebbségével együtt már úgy döntöttem, hogy jobban megéri itthon venni – amúgy bicskanyitogató, hogy Németországban mennyivel olcsóbbak ezek, oda kell költözni), egy szó, mint száz, tegnap konzumáltam egy ilyen LG LCD tévét. A képe szép, a tesztüzem az V. elem volt. (A tévéállvány tehát ötödikelemes bútor volt majd’ két órán át.)
Van tévém. (Tévét, a szó hagyományos értelmében, továbbra sem nézek.)

Kellemes karácsonyi ünnepeket kihányok.

Persze már nem, tegnap már jobban voltam és keksszel raktam (dekadencia ural). 90-ről 82 kilóra fogytam, a hasam eltűnt, literally. (Hiányzik.) Ettől egyébként azt várom, hogy a 90 kilóra (bringával és esetenként edzőtermi munkával) optimalizált (láb-)izomzat a könnyű testet sohalátott fürgeséggel fogja repíteni a hétvégi síelésen.

És kaptam egy ilyet (Kodak Popular Brownie Cam, 1937 edition, baby!) és imádom (meg akitől kaptam, wink), és még gondolkodom, hogy pontosan hogy prezentáljam a vele készült képeket, de már sokat tudok róla, várom németországból a six-20 filmet, és zseniális. (Ha akarsz segíteni az előhivatással, stb., itt tedd.)

Ma autóba szerelhető GPS-t fogok tesztelni – remélhetőleg. Egyelőre csutkára van merülve az akksija.