Feltelepítettem életem első flawless Ubuntuját. Persze van egy kisebb bug a telepítőben, és persze hol jöjjön ez elő, ha nem nálam, de Frank áldozatos segítségének köszönhetően rájöttünk és kikerültük.
Az irodai asztali gépemen tehát Ubuntu megy RAID1 tömbök fölött. Mostantól nem kérek kemény tárgyakat.
Az életben a fénysebesség és a stressz állandó, bár az előbbiről viták folynak.
Doki megtörtént, valúszínűleg megmaradok; for the record: egy könnyed (sejtett) fertőzés után a stresszre kicsit radikálisabban reagál a szervezet, mint az normális lenne, ezért az 1 hónapja tartó kényszerfogyókúra. (80 kiló, jóval versenysúly alatt.) A megoldás első körben egy tisztító antibiotikumkúra, aztán meglátjuk, mekkora lesz a jóság. Béltükrőzésre értelemszerűen nem szeretnék eljutni.
Éjszakai website-szerkesztés közben (duplaannyi sor css, mint HTML, ezt már szeretem) Keith Jarrett – Spheres -t hallgatni elég hatékony, a címe is mutatja: szférikus, főleg így az éjszakai csöndben, miközben Jul már beszuszogott itt mellettem. Csak a visszahgos orgonasípok (Jarrett a Spheres and Hymns 3 CD-nyi anyagát egy 19. századi németországi templom (egy bencés apátság) orgonáján adta le, gyönyörű a hangzás), a szuszogás, és a billentyűzet kattogása – inspirál.
Lightkolbász, végfény, spaceholderszöveg.