For the record, múlt csütörtök (mi is az: szeptember 29.) óta rakom ezt a taiji (vagy tai chi) dolgot, egy alkalom után jó, és a gyurmaklub mellett üdítő foglalatosság.
Szintén for the record, holnap David Allennek fogok dolgokat mutogatni (mondhatjuk úgy is, hogy prezentálok, vagymi), izgalmas lesz.
For the record, a kéményseprők a jelek szerint nem pont azt a papírt adták, amit kellett volna, ami van nekünk, arról hiányzik az ő Nagy Piros Pecsétjük, ergo nem tudok egyelőre gázt engedélyeztetni, dögöljön meg mind. Nyilván nekem kéne tudnom, hogy pontosan milyen papírnak és milyen pecsétnek kell meglennie egy szájbatekert gázengedélyhez, továbbá nyilván nekem kell utánajárnom, amikor kiderül, hogy valami nem funky, és má’ megmondom, nyilván nekem kell majd az extra lovettát kiizadnom, hogy ideadják a megfelelő papírkát. Mondom: dögöljön meg mind.
És: soha ne vágj lakásfelújításba. Mondtam már?
Címke: for the record
A Cisco esete az asszír birodalommal.
Megint döglődik a net. Péntek este ez talán keveseknek tűnik fel, de Magyarország külkapcsolataival a jelek szerint baj van, csúnya netsplit, Euroweb és Radiant hálózatból tuti. Némi DDoS-ra utaló jeleket is látok itt-ott.
Mostanában elég sok ilyet látunk, egyre gyakoribbak az ilyen infrastruktúra elleni támadások, és dögöljek meg, hanem a Cisco jó kis remote exploitjaira utaznak rá nemkevesen.
Nyugodt álmokat minden kedves netezőnek. Addig jó, míg offline vagy.
Karate keed.
Vasárnap este, datacenteres fiaskó után (mert ugyan a RAM modulban 16 órán át nem talált hibát a memtest, de bezzeg a szervert kevesebb, mint negyed óra alatt lehalasztotta, kernel panic, null pointer, core dump, ami kell) megálltam az autóval a MOM Park közelében és élveztem a csöndet. Nem is gondolnád, mekkora zajnak vagy folyamatosan kitéve, amíg egyszer nem ülsz le egy viszonylag csöndes helyre, a Seatban pedig elég jó a hangszigetelés, ha nem kerreg a turbódízel, nagyon finom csönd van odabenn, pláne egy ilyen viszonylag kis utcában, vasárnap este 9 felé. Megállítod a motort, kikapcsolod a rádiót, és olyan érzés önt el, mintha koncertről jöttél volna ki egy perce: zúg a fejed, sípol a füled, kell egy fél óra, míg akklimatizálódsz.
A nyugalom percei ezek, meditatív állapot.
Ültem tehát a meditatív állapotomban a sötét és csöndes autóban, amikor felfedeztem, hogy potyautasom van: hazahoztam egy szúnyogot Badacsonyból. (Csoda, hogy csak egyet.) Ott zümmögött valahol körülöttem a sötétben, és én, mint egy szerzetes, testemet átjárta a Zen, egy ideig füllel figyeltem, vizsgáltam a hang forrását, majd csak a hallásomra támaszkodva egy hirtelen, karate kid-es mozdulattal marokra fogtam a szúnyog pajtást. Önnön teljesítményem felett érzett örömömben meg se öltem, csak kitettem az autóból, pedig valószínűleg ő csípkedte az M7-esen a lábamat.
Mondom, Zen.
A másik felfedezésem az volt, így majd’ egy év autótulajdonlás után, hogy a könyöktámasznak nem két állása van, mint eddig gondoltam, hanem négy, az egyik tökéletes autópályára, egy másik pedig városba.
Eddig városban nem használtam.