Scene from my life archiválva.

For the record, itt van a teljes sfml hetem learchiválva.

Érdekes tapasztalat volt egyébként: egy hétig úgy jártam-keltem a városban, hogy nem a kutyaszart meg a kátyút láttam, hanem megpróbáltam a város (-i élet) pozitív oldalait közölni. Voltak kétségeim, hogy 1 nappal a kocsim feltörése után ez menni fog-e, de úgy érzem, bevált. Sok feedbacket kaptam, hogy milyen pozitív kisugárzásúak a képek, tehát talán tényleg sikerült. Készült egy pár, szerintem viszonylag (saját magamhoz képest, na) jól sikerült kép a fotóblogra is, tehát a tanulság: járj nyitott szemmel, nézz pozitívan.

Elgurult.

Kocsi leadva, újabb adag pénz ki az ablakon (eladom a picsába az egészet, de persze nem, ősz és tél közeledtével jól tökön szúrnám magam vele), fotó elküldve, ha minden igaz, mostantól egy hétig a scenefrommylife oldalain mutatom meg miért jó Budapesten élni. Vagy miért rossz. Vagy nem mondok ítéletet, csak hogy milyen. Vagy azt se, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a jelenlegi meztelen segg még az előző participant, 1-2 órán belül már talán én. Fotóállványos képekkel nem fogok elszállni, azt jelenleg valószínűleg valami ószeres próbálja eladni a város egy olyan kerületében, amiről én azt se tudom, hogy létezik, és igazából így vagyok boldog. Ő pedig, Bivanbi szavaival élve, költse gyógyszerre, amit kap érte.