for the record – Oldal 88

Megint kritizáltunk.

Kicsit több anyázás az autósoktól, mint tavaly, egy gyalogos belerúgott a hátsó kerekembe (szerintem neki fájt jobban), de az öreg nénik most is integettek-tapsoltak az Attila úton az ablakból (tetszett tán nekik a csönd és a tiszta levegő?), a szaxis nagyon ott volt, a bácsi is a Várfok utcán, aki megosztotta velünk az exkluzív infot, miszerint „dombtető!”, nagyok voltunk!
A site a szerver adatai szerint 10196 egyéni látogatást produkált tegnap, amivel kb. hozta az általános „duplázós” formát: április 22-én ugyanez az adat 6913 volt.
Vicces egyébként, hogy ugyanaz a közepesen híres köcsög, aki tavaly még „celebriti”-ként támogatott minket, most kisebb pálfordulást vett…
Tetszik továbbá az inkriminált közepesen híres köcsög hozzáállása. Még sok ilyen produktív és optimista embert a városba, és akkor tutira nem fog történni semmi jó, hát gratulálok, bazeg.

Sportlife.

Egyrészt sajna leragadtam a tévé előtt. A Senki földje című bosnyák-szlovén-olasz-francia-angol film igen tetsztett, végignéztem, noha álmos voltam. A végén meghal a szerb meg a bosnyák fasz(i), és a szerencsétlen harmadik (egyébként bosnyák) meg, aknával a segge alatt, sebesülten marad ott fekve a lövészárokban, na az egy magányos érzés lehet, nemigaz? Szóval ottragadtam, odabaszott.

A hét pedig, for the record, sportosan telik: szombaton mindenféle ügyintézés bringával, mondjuk 50 km értékben, vasárnap Terry Fox Run, előtte-utána bringa (este Batához pl.), hétfőn este Szóda meg a Fundraising, kedden, azaz ma gyurma, utána bringa óbudára, utána bringa hűvösvölgybe, holnap taiji, csütörtökön gyurma, pénteken meg gondolom buli. És persze a reggeli-esti bringautak, munkába, munkából, egyre jobban bírom, és mennyit spórolok légkondin meg gázolajon!

És jól esik olvasni itt a hozzászólások közt ilyeneket, hogy „Jó hogy vagy nekünk Lipót!”, meg „nagy vagy lipeeeblogmasternumbertwoafterninjathecoolman sorryénmostmártotálgyász”, én köszi köszi köszi.

Na alvás csúnyán.

Scene from my life archiválva.

For the record, itt van a teljes sfml hetem learchiválva.

Érdekes tapasztalat volt egyébként: egy hétig úgy jártam-keltem a városban, hogy nem a kutyaszart meg a kátyút láttam, hanem megpróbáltam a város (-i élet) pozitív oldalait közölni. Voltak kétségeim, hogy 1 nappal a kocsim feltörése után ez menni fog-e, de úgy érzem, bevált. Sok feedbacket kaptam, hogy milyen pozitív kisugárzásúak a képek, tehát talán tényleg sikerült. Készült egy pár, szerintem viszonylag (saját magamhoz képest, na) jól sikerült kép a fotóblogra is, tehát a tanulság: járj nyitott szemmel, nézz pozitívan.