Kocsi leadva, újabb adag pénz ki az ablakon (eladom a picsába az egészet, de persze nem, ősz és tél közeledtével jól tökön szúrnám magam vele), fotó elküldve, ha minden igaz, mostantól egy hétig a scenefrommylife oldalain mutatom meg miért jó Budapesten élni. Vagy miért rossz. Vagy nem mondok ítéletet, csak hogy milyen. Vagy azt se, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a jelenlegi meztelen segg még az előző participant, 1-2 órán belül már talán én. Fotóállványos képekkel nem fogok elszállni, azt jelenleg valószínűleg valami ószeres próbálja eladni a város egy olyan kerületében, amiről én azt se tudom, hogy létezik, és igazából így vagyok boldog. Ő pedig, Bivanbi szavaival élve, költse gyógyszerre, amit kap érte.
Címke: for the record
Crack.
Nem lehetett volna kihagyni a hatso kis ablakot, igaz? Haljon fajdalmas halalt, aki ezt tette. Andi tevevasarlasa pedig sajnos halasztodik.
Desvung.
For the record, úgy tűnik, eddig tartott az ozorai svung, amit nevezhetünk (nevezhetnénk) ihletnek is. (Hülye egy szó, németes kultúrgyökereim okán szívem szerint ichletnek írnám. A svungot meg schwungnak.) Nem panasz, csak észrevétel, mert nem vagyok depressziós, vagy valami hasonló, fact of the matter: a ma reggeli bringázás után olyan idülten mosolyogva jöttem be a padlószőnyeges gályába, mintha betéptem volna. (Végülis erről volt szó: betéptem az irodába, bringával…)
Talán része a megtörésnek a workload is: mostanság egyre inkább burst jelleggel tolom.
Meglátjuk.