Címke: for the record

Sportlife.

Egyrészt sajna leragadtam a tévé előtt. A Senki földje című bosnyák-szlovén-olasz-francia-angol film igen tetsztett, végignéztem, noha álmos voltam. A végén meghal a szerb meg a bosnyák fasz(i), és a szerencsétlen harmadik (egyébként bosnyák) meg, aknával a segge alatt, sebesülten marad ott fekve a lövészárokban, na az egy magányos érzés lehet, nemigaz? Szóval ottragadtam, odabaszott.

A hét pedig, for the record, sportosan telik: szombaton mindenféle ügyintézés bringával, mondjuk 50 km értékben, vasárnap Terry Fox Run, előtte-utána bringa (este Batához pl.), hétfőn este Szóda meg a Fundraising, kedden, azaz ma gyurma, utána bringa óbudára, utána bringa hűvösvölgybe, holnap taiji, csütörtökön gyurma, pénteken meg gondolom buli. És persze a reggeli-esti bringautak, munkába, munkából, egyre jobban bírom, és mennyit spórolok légkondin meg gázolajon!

És jól esik olvasni itt a hozzászólások közt ilyeneket, hogy „Jó hogy vagy nekünk Lipót!”, meg „nagy vagy lipeeeblogmasternumbertwoafterninjathecoolman sorryénmostmártotálgyász”, én köszi köszi köszi.

Na alvás csúnyán.

Scene from my life archiválva.

For the record, itt van a teljes sfml hetem learchiválva.

Érdekes tapasztalat volt egyébként: egy hétig úgy jártam-keltem a városban, hogy nem a kutyaszart meg a kátyút láttam, hanem megpróbáltam a város (-i élet) pozitív oldalait közölni. Voltak kétségeim, hogy 1 nappal a kocsim feltörése után ez menni fog-e, de úgy érzem, bevált. Sok feedbacket kaptam, hogy milyen pozitív kisugárzásúak a képek, tehát talán tényleg sikerült. Készült egy pár, szerintem viszonylag (saját magamhoz képest, na) jól sikerült kép a fotóblogra is, tehát a tanulság: járj nyitott szemmel, nézz pozitívan.

Elgurult.

Kocsi leadva, újabb adag pénz ki az ablakon (eladom a picsába az egészet, de persze nem, ősz és tél közeledtével jól tökön szúrnám magam vele), fotó elküldve, ha minden igaz, mostantól egy hétig a scenefrommylife oldalain mutatom meg miért jó Budapesten élni. Vagy miért rossz. Vagy nem mondok ítéletet, csak hogy milyen. Vagy azt se, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a jelenlegi meztelen segg még az előző participant, 1-2 órán belül már talán én. Fotóállványos képekkel nem fogok elszállni, azt jelenleg valószínűleg valami ószeres próbálja eladni a város egy olyan kerületében, amiről én azt se tudom, hogy létezik, és igazából így vagyok boldog. Ő pedig, Bivanbi szavaival élve, költse gyógyszerre, amit kap érte.