Ubuntu a házban. A RAID tömbtől eltekintve (ami, lássuk be, azért nem mindennapi felhasználás) gyakorlatilag semmit nem kérdezett, kb. fél óra volt maga a telepítés (meg még kb. egy, amíg a vincsiket betettem, meg a régi CD-írómat), aztán még kb. 5 perc, amíg belőttem a Firefoxot meg az Evolutiont, mert, igen, default software setet fogok (akarok) használni.
Egyelőre hibátlan.
Címke: for the record
Valóban elbaszott egy nap volt ez a mai, nem volt nagy öröm hazajönni most. (Egyrészt nyugatról hazajönni a magzar rögbe mindig szar és ez még Franciaországra is vonatkozik, másrészt a mai nap valóban elbaszott egy nap volt, de ezt már mondtam. Rekurzióba menekülök, hiába.)
Talán utólag beteszem „For the record” kategóriába is, bár nem szeretném. Azért ideteszem, halkan, magamnak: nem szeretem, amikor a dilettantizmus (vagy egyszerűen csak emberi hülyeség, gyengeség, beszariság?) uralkodik el valahol. Nem szeretem, amikor a „control over productivity” lesz a rendező elv.
És most ezt látom történni. És legfőképpen: nem szeretem, amikor az eddigi szabadságomban akarnak korlátozni. Rendszergazdával ilyet sose próbáljatok, értitek? Sose.
Szebb/jobb napokat akarok!