I’m CJ from Grove Street.

Azabaaj, hogy nő bennem a késztetés. Anno költözések folytán nem tudtam végignyomni, elsikkadt, gondoltam, majd egyszer előszedem, a grafikától már akkor se vérzett a(z) (sz)él, örök darab. De most…
Hallgatom itt a theme songot, és arra a 2 percre kicsit CJ vagyok megint, kivarrva, rakom a bmx-en a stoppie-kat (szólok, ha a való életben is sikerül), lövöm az ese-ket sorra dupla Uzival, bújok Samuel L. Jackson elől, távcsöves puskázok, pimpelem a ride-ot.

Most augusztus van, value time még egy ideig, use it wisely, mert jó az, de akkor is:

I am a biatch – a biatch of San Andreas.

Az átoknak sosincs vége.

Ha már átok, legyen kövér, de csak röhögni tudok rajta.

Találtam itt az irodában, a fiókomban egy kis Samsung flipes telefont. Nagyon cuki eszköz, SGH-X200, vagy mi, se kamera, se semmi, pehelykönnyű, szép, gondoltam magamévá teszem és lecserélem a Nokia rettetetet, amit használni olyan, mint sajtreszelővel rejszolni.

Ezen a ponton pedig lehet tippelni, hogy melyik az a (világon valószínűleg egyetlen, de az irodában biztos – próbáltuk) SIM kártya, amelyikkel nem megy?

Igen.

Marad a ratesz Nokia.