Tegnap este beültünk a Woody Allen koncertre. Jó volt, bár ilyen zenét természetesen eredeti közegben, de legalábbis egy maximum 400 fős kocsmában kell hallgatni. Woody Allen szégyenlős, aranyos, a banjo-s faszi (nevét nem tudom, de ő a zenekarvezető) zseniális. A magyar 1-re és 3-ra tapsolástól (tudod, dáridó style) testületileg hülyét kaptunk, mi viszi rá az embereket ilyesmire?
És persze köszi Julnak a szülinapi ajiért! (wink)
(Most pedig Ágnes Vanillát hallgatunk, és jó.)
Ma reggel a hagyományos Vásárcsarnok-menet (tavaly nem volt nyitva, de idén újra igen) kapcsán tűnt fel, hogy az EOS 350D óráját nem állítottam át téli időszámításra, pár hónapja tehát hazudnak a képek EXIF-jei — never mind.
Nyool hagyja (mit hagyja, odateszi!) magát simogatni, biztos rátámadt a karácsony szelleme.
Ajándékok sorted, telefon lehalkítva (az igazi barátok nem küldenek karácsonyi üzenet), mostantól ünnepi nemsietős, 27-én Woody Allen koncert, inboxban 4 maradványtask.
Boldogat neked is, a Red Hot Chili Peppertől küldeném a dek dö hólzt mindenkinek, aki szereti. Komoly versenyzőknek pedig József Attilát.