Címke: hearnoevil

The pubic hair sessions.

Több, mint két hete először kapcsoltam ki az „away” módot ICQ-n. Jó szívvel teszem, ma este nem vagyok hajlandó napi ügyekkel foglalkozni – I guess. (Ehhez még a szuperegómnak is lesz hozzáfűznivalója, de a szándék adott, a vérnyomás alacsony.)

Ma 30 ezres szervízen volt a fekete sárkány; azt hittem, az fog fájni, hogy 50 ropi a mindenféle csere, vagy az, hogy nem hajlandók kivezetni nekem a 6-os CD-váltó bemenetét a kesztűtartóba, MPIO végett. Aztán, miután nettó 3 órát töltöttem azzal, hogy a szervízbe és vissza az utat autóban tegyem meg, azt hittem, hogy az fog felidegesíteni, de még az sem. (Hiszen The Streets szólt a Radio Cafén! Our driving muzak.) A szokásos „nem értem” hangulat szállt meg – 30 ezres szervíz egyszer van az életben, na de mit csinál, aki minden nap lépésben halad végig a Hungárián? Nem értem… Mindenesetre jó volt a garázsba beállás után átülni két kerékre és mintegy 10 perc alatt elérni a Szódáig. Úgy éreztem, mintha baromi gyorsan mennék magamhoz képest, pedig lefogadom, hogy csak az autóvan elért 0,5 km/h-hoz képest tűnt soknak.
A Szóda Szalonban a Jäger a régi (védőital pedig mindig kell), a szendvicsek nem: nincs, ismétlem: nincs tojásrántottás szendó, a hot dogra pedig, miután vagy negyed órát vártam, várhattam újabb súlyos perceket, mert eladták a már majdnem készet. Too bad…

Saturn barátunk pedig holnapra marad.

Ja, for the record: cikk leadva, én pedig milyen filmet nézzek.

Garbarek. Koncert.

Többet kéne koncertre járnom.

A legelső elkülöníthető érzés a koncerten ez volt: „hm, ez olyan, mint egy Sim City 2000 theme song”. Aztán Trilok Gurtu kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mennyire máshogy dobolnak az indiai dobosok. Valahogy teljesebben, alávetik a testüket, behódolnak a hangszernek. Nem érdekli a kifacsart testtartás, nem érdekli hogy szétveri a kezét – ha ezt kívánja a darab, csinálja. Ehhez jön az, hogy valahogy mintha többfelé tudnának koncentrálni… Más. Később aztán odáig jutottam, hogy Trilok akármilyen jó is, a kevesebb néha több, és visszafogatta volna magát kicsit – nem illett 100%-osan a zenekarba. (Hiába, vendégzenész.)

Aztán elgondolkodtam ezen az egészen: hogy milyen hajszolt az ember. Errandból errandba esek, magamra vállalt kötelezettség mind, elvárások mindenhol, az ember nem pihen. És aztán időnként kiül egy ilyen kicsi szigetre, mint ez a zene, és 2 óra alatt több dolgon rágja át magát fejben, mint máskor sokkal több idő alatt, papírral, számítógéppel. (Ezen a ponton kezdett feltűnni, hogy Trilok Gurtu sok.)

Aztán kifundáltam, hogy hogy fogom a falamat (és melyiket) indexképekkel népesíteni, és action plant is kidolgoztam rá. Aztán action plant dolgoztam ki a gáztervemre. A laptopom autóstöltőjére. (Első lépésben kitalálni, hogy hogy mérjem meg a laptop fogyasztását.) „És számtalan szebbnél szebb gondolat,” amit persze azért már elelejtettem, de akkor is: rég voltam ilyen produktív. Ilyenkor az is mindig eszembe jut, hogy igen, zenélni kéne újra. A hiba eddig mindig a lelkesedés lassú elvesztése volt, meg az érzés, hogy valamit ki kell még próbálni.

Bullshit.

Nem szállni ágról ágra, hanem kitalálni, hogy melyik az a stílus, amit csinálni akarok – aztán csinálni. És nem otthagyni, és csinálni, mert így lesz csak jó, következésképp így okoz később is örömet.

Többet kéne koncertre járnom. Ma 2 órán át Jan Garbarek és zenekara játszott.

Nu metal.

Most tudtam meg, hogy a Linkin Park az numetal. LOL.

Ez alapján a numetal ismérvei a következők: a zenekar átlagéletkora 23 év alatt van; a rajongótábor átlagéletkora 17 év alatt van; a rajongótábor nemek szerinti megoszlása 70%-30% – a lányok javára.

Ja, és van benne torzított gitár.