Csirke.

A mai nap több dolgot tartogatott nekem, ilyen megkeresést, olyan megbeszélést, nem beszélve az egésznapos frontváltozásos (vagy milyenes) fejfájás-szerű feelingről.

Mégis azt emelném ki, hogy amikor raktam neki hazafele, nem felejtettem el betérni az alagút utcai csirkéshez, és ennek jutalma, bizony mondom, egy remekbeszabott grillcsirkecomb volt, kb. 20 dkg majonézes-hagymás burgonyasalátával, és a Coca Cola gyár egy méltán népszerű termékével.

Hazafele már kevésbé sajgott a fejem, és mitagadás, most már egész jól vagyok: a content faktorom visszatért a normális tartományba. A mosógépem is túlélte a túlterheléses megpróbáltatását, az állapotegyenlet kerek.

Így élünk mi, én és a mosógépem.

A zeneválasztás: dEUS: Little Arithmetics.

Egy szál zongora uralom.

Most vettem észre, hogy hát nekem a Fool for Love-ból megvan a full band verzió is. (Full album, ha már itt tartunk.)

Nagy zenészek (meg zseniális hangszálak) esetében azt hiszem alapvetésnek tekinthető az, hogy az „egyszálzongora” verzió lenyomja a full band verziót. Igaz ez a Someone Else? (Geoff Tate, ugyebár, illetve Queensryche) esetében (szóló, full band), és igaz itt is: szólóverzió, full band verzió.

Mert ezek az emberek tudnak, és a kevesebb több.