Címke: hearnoevil

Feltettem ide is ezt az Andain-számot, mindenki okulására. Éteri zene.
Sajog a vállam, lecsuklik a fejem, melegem van, a jobb sípcsontom is fájogat, és nincs kedvem semmihez, csak egy ötlettől vezérelve hallgatni a Gorecki-t, Lamb-től. Ha meg má’, akkor végighallgatom az albumot. Ha te szogáltatod a zenét egy irodának (annak minden hátrányával: gépedbe dugva a hangfal, kifordítva az iroda felé), tegyél be olyan zenét, amit a többiek nem ismernek/nem tolerálnak, és meglásd, senkit nem fog zavarni, ha egyszer csak a hangfalak feléd vannak fordítva. Igaz, ezek a kis pöcs hangfalak pont a Lamb féle basszusokat sajna kevéssé bírják. (Eredmény: kissé csilingelő, erőtlen hangzás.)

„A világtörténelem legnagyobb szólói”-rovat:
Pantera – Floods, 03:50-től úgy 04:55-ig. Dimebag Istent játszik, nem kevés sikerrel. És az egész zenekar. Ezek kérem nem cöcsölnek-pöcsölnek a háttérbe felvett extra gitárral. Négyen vagyunk bakker, a szóló alatt csak a basszus meg a dob szól, jóvan? Akinek nem tetszik, hallgasson Metalicskát. Igazuk is van: miért kéne bármi mást is tenni ez alá a szóló alá?

A történetmesélős postok, meg engemet-már-sose-látó mindenki (mindenki más) oltárára helyezem le mai (szerintem egyetlen, kivéve a reggeli linkelés) postomat. Égjetek áldozati tüzek, folyjék áldozati vére áldozati állatoknak, sötétedj el ég, elég doomos hangulat van már?
(Ezt baszom el folyton, hogy belekezdenék valamibe, de elkavarok ilyen „írok, mert írni jó” irányba, aztán el is felejtem a vezérfonalat. Nem is írok történetmesélős postot.)
Mindenekelőtt a mai playlistemet mondanám el: ma Moonspell a menü. A név ne tévesszen meg senkit, tessék meghallgatni, és utána rámondani, hogy gothic metal, vagy mi. (Mert az.) Biztos imádnak a szomszédok, és még el se kezdtem a felújítást. Néha így eszeme jutnak régi dalok az életemből, ami egyrészt jó, mert hangnemben jutnak eszembe (ilyenkor csöndben büszke vagyok a halásomra), másrészt nem tudom őket kiverni onnan, amíg meg nem hallgatom. Cserébe viszont nagyon jól esik ilyenkor meghallgatni pl. Moonspell-t, ami egyébként kevésbé illik a mostani hangulataimba.
(Még vizsgaidőszakban, sokadik barátok és szabad levegő nélkül eltöltött estémen, mikor is?
lipi@akhnaten:~$ ls -l top13depi
-rw-r–r– 1 lipi users 349 2004-01-20 18:32 top13depi
Szóval akkor (bár az lehet, hogy valami utólagos hozzáírás miatt van) összeállítottam a szubjektív 2003-as Depi Top 13-at:
01. Johnny Cash: Hurt
02. QueensrYche: Someone else
03. Quimby: Álmatlan dal
04. Lamb: Gorecki
05. Lamb: Gabriel
06. Lamb: Lullaby (Fear of Fours verzio)
07. Brad Paisley & Allison Krauss: Whisky Lullaby
08. Smashing Pumpkins: Crestfallen
09. dEUS: See The Sun
10. Dave Matthews Band: The Dreaming Tree
11. Dave Matthews Band: Spoon
12. Dream Theater: Space Dye West
13. Faith No More: King For A Day
Igazából sorrendet felállítani nem nagyon lehet, mert pl. a QueensrYche-nóta 2000-től kb. 1 évig volt a topdepi, a Quimby utána, és hát talán az örök depi a Cash-szám… Persze az meg „búcsúzós-depi”, nincs az üzenethez sok közöm, míg mondjuk a Quimby vagy a QueensrYche „életmód-depi”; és mindkettő Q-val kezdődik. Ez valami trend?… Na mindegy, szóval összeállítottam, jól végig is hallgattam azonmód. Jót tett a morálomnak.)
Tegnap meg annyira fosul voltam, mire hazaértem, hogy még orvoshoz is elmentem volna akár, ha lenne ilyenkor (olyankor) nyitva. Ennek okán ma mindenféle vitaminnal és térdkenőccsel felfegyverkezve dudorásztam az Eurotica-t hazafele, aminek a vége Moonspell-hallgatás, majd erről postolás lett. A kör bezárult.
Legközelebb a 2003-mas Láv Top 69-et teszem ki.