Az iPhone téglázásos sztori egyébként remek példája annak, hogy miért szívás a mai szórakoztatóelektronikai-kommunikációs piac. A csata nem arról kéne szóljon, hogy az Apple brickel, vagy nem brickel, hogy a 3rd party app-ok megtörik a garanciát, és hogy a világ Handrásai könyörögnek Steve Jobsnak (aki nyilván couldn’t care less), hogy hadd fizessenek többet egy legálisan unlockolt iPhone-ért. A csata arról kéne szóljon, hogy milyen világ (vagy ne legyünk ennyire bladerunneresek: milyen piac) az, ahol egy Apple ezt megteheti.
A felhasználóknak rég rá kellett volna jönniük, hogy egy ilyen szolgáltatótól nem szabad eszközt venni. Az EULA-t nyilván nem olvasták végig (én se), de a netet csak túrták, lehetett tudni, hogy mekkora vendor lock-in ez. Ha akkor nem, akkor most, a bricking után kéne rájönniük, hogy ideje lenne kiszabadulni a technofogoly státuszból.
Az Apple-nek ugyanis igaza van. Amikor megveszed a telefont, aláírod, hogy brickelhetik, ha szerintük megsérted a szerződést. Megsérted, brickelnek. Ismételgesd ezt, hátha megérted, és akkor nem leszel annyira felháborodva. A szerződés szerint megtehetik. Megteszik.
Ajánlom ezt azoknak a szólistáknak is, akik benyalják a Google nemhivatalos válaszát arra a kérdésre, hogy a Google Docs flhasználói szerződésben miért kell átadni a dokumentumaid jogait a Google-nak. (Hogy ti. ez azért szükséges, hogy te babrálhasd a dokumentumaidat.)
Hidd el: ha aláírsz egy szerződést amiben feljogosítasz valamire egy Apple-t vagy egy Google-t, akkor ők azzal élni fognak.
Az Apple kevés jobb dolgot tehetett volna a nyílt, de legalábbis nyíltabb világra vágyó tömegekkel. Aki pedig most se érti meg a bricking-ügy üzenetét, az megérdemel még egy pár hasonló lépést random gadget-hatalmaktól.