Még egy WiW-gondolat.

Még egy adalék a tegnapi gondolatfolyamhoz.

A WiW felhasználói szerződésére egy Ubi által forwardolt levélben hívta fel a figyelmemet egy elégedetlen felhasználó. A probléma, ugyebár, az, hogy a felhasználói szerződésben (ami egyben az adatkezelési nyilatkozat is) a Szolgáltató fenntartja magának a jogot, hogy előzetes értesítésed nélkül megváltoztatja azt. Innentől pedig tökmindegy, hogy mi van benne: hogy titokban tartják az adataidat, nem adják el harmadik félnek, stb. Akkor változtatják meg, amikor akarják.

Nos, ekkor játszottam a gondolattal, hogy kérek az adatvédelmi biztostól egy állásfoglalást, hogy akkor ezt így hogy, és akkor majd jól elmarasztalják a WiW-et, vagy tudomisén. A lépést nem tettem meg, egyrészt idő hiányában, másrészt pedig rájöttem valamire. Még egy WiW-gondolat. részletei…

WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok.

Az ember elmegy egy hétre és mire hazajön, mi minden történik a WiW-vel: lánclevél (most már a második, a hülye felhasználókak sose szakad vége), felvásárlás, ennek kapcsán privacy-para, meg „le a multikkal”-para.

A dolog pedig nem erről szól. Elmondom, mit tesz a lee az adott közlekedési helyzetben. WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok. részletei…

Critical Mass utómatek.

Miközben ezt írom, egyszerre editálok fényképeket, beszélem meg a hétvégi bérelt vonali átállásunkat, olvasok emailt, és greppelem a lighty logokat, hogy tudjak statisztikákkal szolgálni.

A legszembetűnőbb az, hogy iszonyatosan sok találatunk volt. Már legalább vagy egy órája csak a grep megy. (A szokásos terhelés mellett, persze.)

Nézzük először a kívülről is látható dolgokat. Critical Mass utómatek. részletei…