Címke: lakás

Tánjér, teja.

For the record, rászoktam a teára. Kb. ez az első olyan deed, ami „otthon” jelleggel bír, vagyis tulajdonképpen várom a nap azon pontját (nem korai pont ez, mostanában, tehát este 10-11 körül történik), amikor megcsinálom magamnak a fahéjas-szekfűszeges-ilyesmis Mandala teát (fellelési helye DM), és elszopogatom, általában kettőt, vagyis kb. 6 decit. Ennek előnye az is többek között, hogy ennyi folyadék legalább van bennem — régen jó napnak számított, ha 6 deci akármit megittam — , talán jót tesz ez a száraz bőrömnek, meg a szememnek.

Jelenleg úgy tekinthető, hogy rá vagyok fagyva erre a teára: cukor nélkül iszom, ami szintén egyedülálló az életemben, és így is nagyon jól esik, sőt.

Az új amorf Habitat tányérjaim nagyon állatul néznek ki, fekete és fehér árnyalatok, tiszta webkettő.

Bringafregoli.

Bonnie kérésének eleget téve.

Szóval a Savoya Park-os Obiban voltam tegnap, és darabonként négyeze’ vettem két ilyen bringafregolit. (Kép majd este uopdate-ként.) A lényege, hogy 20 kilót bír el max (ha 20 kilónál nehezebb bringád van, akkor ez neked nem pálya), max 4 méter magasba tudod felhúzni vele a bringádat (nálam 4,20 a belmagasság, de szerintem azt még kibírjuk), ergo lent nem foglalja a helyet. Két akasztója van, az egyik egy kétkampós cucc, az meg a kormányra, a másik meg egy ülés alá akasztható spéci üléskampó, az értelemszerűen az ülés alá. Aztán ha beakasztottad, akkor felhúzod, és kész is vagy.

Live testing tapasztalatok hamarosan.

Lazy Sunday.

Pörgősen punnyadós (punnyadósan pörgős) után punnyadósan kevésbé pörgős: Oson (bringalámpa, bringafregoli, bringakompjuter) – messze-otthon – Szentendre, jeges kofi, fejfáj, életmegfejt, vagy nem – fél Rosencrantz és Guildenstern.

És nem néztük meg a híres görög szociodrámát, az „Apokalipsz is mos”-t. Rendezői változat (195 perc): fekete-fehér, egy hosszú snitt, hátsó ajtón látjuk, ahogy a molett-szőrös görög papucsférj mos (Olümposznak ott a szennyes!), vajon hol siklott ki hősünk élete?