#lazgate update: Klasszikus Hodgkin Limfóma.

Klasszikus Hodgkin Limfóma — ezt dobta az emigrálógép, #koszorban, ugyebár.

A limfómák között a jól kezelhetők között tartják számon, ambulánsan kezelhető (vagyis reggel besétálsz, este kisétálsz, közben mérgeznek), persze kemoterápiával. Apám is ugyanezt csinálta végig 2007-2008-ban sikerrel, nekem is adott a feladat.

Next step: az ügyem átkerült a BovenIJ kórházból a VU egyetemi kórházába (tudod, Vrije Universitet, satöbbi), mert ott van pont ennek egy nagy szakértője, ők fogják menedzselni a kezelésemet, tehát tökéletes helyen leszek. Immediate next step pedig az, hogy hamarosan (a héten vagy jövő héten) tolunk egy PET scan-t, ami alapján a pontos kezelési protokollt ki tudjuk alakítani.

Az egyik szemünk sír, mert hát baszod, limfóma, a másik vidám(abb), mert a szar közül azért még az egyik legjobbat húztuk be, a harmadik meg meg van könnyebbülve, mert végre tudjuk, hogy mi a feladat, mitől voltak a lázak, látszik az út, stb. És nem, nincs három szemem, és a kemó eredményeként se számítunk változásra ebben a kérdésben. (Csak az összes többiben.)

Írok majd még bővebben, főleg ha nekme is rendelkezésemre áll bővebb infó. Köszi a sok ránk-gondolást, sokat jelent, és ha tetszett a poszt, lájkoljátok az oldalt többen!

Over and out. Ja, illetve nesze egy krumpli, Föld Napja alkalmából.

#til Amsterdam: kórház.

Hát igen, sajnos van szerencsém megosztani veletek a tapasztalataimat az Amszterdami kórházról, illetve a holland egészségügyről is egy kicsit. Olyan nagyon sok időt azért nem töltöttem el (2 nap / 1 éjszaka kivizsgálás, meg most egy műtét), és fingers crossed hogy ez így is maradjon.

Nos tehát: a kórház

#til Amsterdam: kórház. részletei…

#lázgate, meg hogy úgy általában mi van.

Nem nagyon vertem nagydobra hogy mi van, de észrevehettétek, hogy jó ideje nincs Appvasárnap, nincs itt se poszt, nincs Instagram, max Twitteren csinálok ezt-azt, de ott se sokat. Nos a helyzet az, hogy most már harmadik hónapja beteg vagyok, ebből ötödik hete megy a #lázgate, ami leginkább ilyen hullámzó, naponta háromszor 40 fok körülre ugró lázat jelent. Ezzel fekszem most itthon.

Visszanéztem, január végén volt az első 2 napos betegszabim, amikor lázzal itton maradtam. De persze nem eleget, és innentől egy hónapig ment ez a marhaság, hogy lázasan (illetve napi 1-2×600 mg Ibuprofen hatása alatt) jártam be, hol jobban, hol szarabbul voltam, mígnem március elején valami 39 fokos láznál úgy döntöttem, hogy ennek már a fele se tréfa, és teljesen lerobbantam. Azóta nem tudtam bemenni egyszer sem, igaz persze, hogy itthonról azért be-betárcsáztam, ja meg de, március 13-án mintha dolgoztam volna egy napot, meg 16-án is.

Innentől pedig napi ~12 lázcsillapító mellett is simán 39-40 fokos lázam volt, amivel a holland egészségügynek jól feladtam a házifeladatot, vizsgáltak jobbról balra, aztán balról jobbra is, feküdtem kicsit kórházban, hogy tudjanak csinálni CT-t, meg ún. tenyésztéses vérképet (elkapni azt az időszakot éjszaka, amikor 40+-os a láz, és akkor levenni a vért, hogy mi történik), kérdezgette mindenki, hogy milyen egzotikus országban jártam, amire Magyarország volt a legjobb válaszom (nem, nem számítunk egzotikus országnak), volt bőrminta vételem, ami kb. olyan mint amikor az autópályából vesznek egy 10 centi átmérőjű 40 centi mély mintát, csak itt 3 mm az átmérője és saccra 3 méter mély (bizony, engedélyt kellett kérni a közműszolgáltatóktól!), és legfőképpen többnyire nem voltam magamnál. A leletek (már ami megvolt) mindig olyan eredményt adtak, ami szerint lehetett valami triviális bajom meg valami nagy bajom… Szóval paráztattak.

A vérképeim, CT-m, stb. azóta megvan, most ezt csócsálja szerintem vagy 20 doki (Magyarországon is 2 árnyékdiagnosztikai csapat), megy a Dr. House élőben. Hátravan egy nyirokcsomó biopszia, abból kiderül hogy mennyire nasty dologról beszélünk, aztán megküzdünk, amivel kell.

Egyébként a lázak még most is vannak, illetve: múlt héten volt egy rövid (2 napos) szakasz amikor teljesen lázmentes voltam, de aztán elkövettem azt a hibát hogy bementem a kórházba, és attól jól belázasodtam megint, szóval most megint mennek a lázak, de szerencsére nem annyira durvák, mint az elején-közepén, nem kell annyi bogyó se (ami nem baj, mert a májam nem annyira szerette a napi 3-4 Paracetamol-Ibuprofen koktélt, mint kiderült a legutóbbi májleletemből), és ennek hatására most végre be tudtam fejezni ezt a posztot, ami ha minden igaz március 29-én írtam meg félig.