Tegnap valami 104/60-as vérnyomással szöttyögtem, úgyhogy most már végérvényesen kimondhatjuk, hogy ez a hét a moziba menni próbálás hete volt. (Pedig most már 300 és Balboa is várja, hogy megnézzük.)
Cserébe kirenteltük a Casino-t, Martin Scorsese remekét Robert DeNiro és Sharon Stone(d) (és sokan mások, persze) hozzáadott értékeivel, amit természetesen már láttam vagy kétszer (pedig baromi hosszú, 178 perc!), de nem lehet megunni.
Klüönösebb elemzés nélkül arra jöttem rá (ember a holdon, figyedoda), hogy Guy Ritchie Martin Scorses derivatívája. (Geeky vonalon elmehetünk itt arra, hogy ezek szerint integrál Guy Ritchie egyenlő Martin Scorsese plusz cé, de hagyjuk is inkább abba.) Szóval ez a történetvezetés (aszinkron?), a jelenet kimerevítése, hogy moralizáljon egyet Robert DeNiro, és rengeteg más elem, kicsit olyan nézni a Casino-t, mintha a Ravasz, az agy… faterját néznéd.
Anyways, ettől még persze kötelező darab.