Címke: mozi

Annyival jobb a ’69-es (eredeti) The Italian Job a felújítottnál, hogy nem is értem minek újították fel. Nem egy kultfilm ez se, de nagyon jó kis szórakozás, az angol kiejtés, szép autók, Benny Hill és Michael Caine, és az, hogy nem vették olyan marha komolyan magukat, már bőven elég.

…amit különböző okokból érdemes megnézni:

1. Goodfellas: Martin Scorsese remekmű, kb. ez lehet az a film, amiből a Sopranos készült, ami a legjobb sorozat evar, mint tudjuk. Külön viccesek az átfedések: találkozhatunk Dr. Melfivel (aki fiatalkorában igencsak szemrevaló pipi volt), Pussyval, Phil Leotardo-val (szerencsétlent itt se szeretik), Christopherrel, és még rengeteg new jersey-i arccal. És ugyanaz a hangulat: a nagy maffiózók, ahogy piti bűnöket követnek el, zabálják az olasz kaját (amitől a néző persze ismételten rendel egy pizzát), szóval must see.
2. Valley of Flowers: nem említeném csak a minősége miatt, de vicces megnézni egy buddhista felfogással készült forgatókönyvet. Akkor még nem fog gyanút az ember, amikor a reguláris középkori tolvajsztori keretein belül elkezdenek árnyékot meg tükörrel varázserőt lopkodni szerelmes főszereplőink… (Pedig itt már — mint utólag kiderül — megtörtént a baj, a démon kiszabadítása!) Viszont hősnőnk (Mylène Jampanoï, meglehetősen szép és cicit is villant!) halála után belecsöppenünk egy gyökeresen más, modern kori Tokióban játszódó cselekménybe, ami olyan érzés, mintha a rendezőnek két független ötlete lett volna, viszont csak egy filmre volt budget — és persze a végén összeáll a kép: a démon a szerelméért feladta a halhatatlanságot, viszont a hős pont őérte megszerezte, ezzel pedig zavar keletkezett az erőben, hisz ember nem lehet halhatatlan, démon pedig ne reinkarnálódjon má’ ohne zsinór… A rasztahajú démonzsaru (szintén örökéletű, apparently) helyreteszi a dolgokat, ember meghal, démon örökéletűvé downgradeltetik és régi helyére bezáratik. És itt a buddhista lényeg: két és fél óra filmnézés után konkrétan ugyanott tartasz, mintha el se kezdted volna nézni a filmet! Ennél jobban semmi nem összegzi egy vallás lényegét.
3. Frost/Nixon: nem is annyira a film, mint maga a lefedett történelem a lényeg itt. (Jó a  feldolgozás egyébként, de nehéz megítélni, elvégre történelmi hűségre törekedtek, nem akcióra, vagy ilyesmire.) Gondolom a magyarok nagy részének kimaradtak a Watergate amerikai utórengései, sejtem (de hangsúlyozom: nem tudom), hogy a vasfüggönyön innen a kapitalizmus csődjét emelték inkább ki… Meg hát én még erősen concept státuszban voltam, amikor ez az egész történt. Mindenesetre hihetetlen látni, ahogy egy korrupción kapott amerikai elnök megtörik, és hogy ez ilyen kevésen múlik… A DVD extrái között ott van az eredeti interjú egy része is, nagyon érdemes megnézni.
4. (A legfrissebb pedig a Slumdog Millionnaire, ami jó kis film meg aranyos, bár a 8 Oscart nem látom indokoltnak — de hát az Oscar mindig politika.)

A minap megnéztük az Eastern Promises-t, amiben Viggo Mortensen, Vincent Cassell, és Naomi Watts a húzónevek, de igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy ez egy jó film.

Nettó is jó: kalandos, a témához (orosz maffia Londonban, lánykereskedelem) illően erőszakos, van benne szelermi szál-utalás, amit viszont (nagyon helyesen) nem visznek végig (és így nem törik el az üzenetet), valós problémát vet fel és elgondolkodtat, nyitva hagy, stb.

Aztán a DVD extrákról kiderül, hogy

• Viggo, valamint a filmben alkalmazott tetoválómester apparently meglehetősen beleásta magát az orosz maffia tetoválásaiba, a szubkultúra a szubkultúrában-problematikába (londoni orosz közösségen belüli orosz maffia ellenállása az ugyanezen szubkultúrához sorolt csecsen maffiával),
• illetve hogy (megrökönyödésemre) a film készítését (többek között) a BBC támogatta, hogy megtörténjen ama bizonyos probléma felvetése (hogy emberkereskedelemért kevesebb börtönbüntetés jár, mint drogért, nem beszélve a bizonyítás nehézségeiről).

Nem tudtam nem párhuzamot vonni a BBC és a MTV között, és elgondolkodni, hogy a MTV a közelmúltban milyen filmeket támogatott. Művészfilmek ugrottak be cím és értelem nélkül, meg olyan nagyságok, mint a Magna Hungarica, meg a Hídember — ha ezeket egyáltaáln a MTV támogatta. Mindenesetre az a sejtés alakult ki bennem, hogy Angliában a közszolgáltaiság problémák felvetéséről szól, míg itthon még mindig nem tudtunk továbblépni azon, hogy elhelyezzük a kis szaros kultúránkat a kontinensünk történelmében, illetve a saját fejünkben. Ha ez így van, az durva: a 19-ik század eleje óta pöcsölnénk ezzel?

De eltértem a tárgytól: nézd meg az Eastern Promisest, megéri.